Bouillon

Gottfried, Alsó-Lotaringia hercege és jeruzsálemi király, II. Eusztách boulognei gróf és Ida lotaringiai grófnő fia, szül. 1061., megh. Jeruzsálemben 1110 jul. 18. Nagybátyja Pupos Gottfried lotaringiai herceg halála után (1076) a hercegség ő reá szállott. Midőn 1095. a keresztes hadjárat eszméje a nyugati világot felvillanyozta, B. is feltűzte a kereszt jelét és 1096 tavaszán Eusztách és Balduin testvéreivel, mint a csekély számu német lovagok vezére a keresztes hadhoz csatlakozott, miután a költségek beszerzése végett országát a lüttichi püspöknek elzálogosította. A középkori krónikások sok mende-mondát meséltek B. viselt dolgairól és a keresztes hajdárat vezérének mondták. A világi haszonleséstől ment, aszketikus férfiu tekintélye csak akkor emelkedett a keresztesek szemében, midőn már a szent város közelébe értek. Dicsőséges részt vett Jeruzsálem elfoglalásában, de az 1099 jul. 23. királyválasztáson a nagyok mégis előbb toulousei Raimondot kinálták meg a koronával és csak ennek elutasító válasza után B.-nak, ki a koronát és királyi méltóságot ugyan szintén elutasította, nem akarván oly helyen koronát viselni, ahol az Üdvözítő töviskoronát viselt, de az ujonnan alapított jeruzsálemi királyság trónját (hercegi cimének megtartásával) mégis elfogadta. Rendesen a szent sír őrzőjének címeztette magát. Uralkodását megzavarta az egyiptomi szultán betörése, kit azonban Askalon mezején kis hadával fényesen megszalasztott. Hadakozás meg ájtatoskodás között folytak le hátralevő évei is. A királyság szervezésére kevés gondot fordított, a nevével kapcsolatba hozott törvénygyüjtemény (Assises) valóságban utódaitól ered. B. mindössze a patriárkátusnak és a papságnak osztogatott fontos kiváltságokat és kolostorokat alapított. Hivei a szent sír szomszédszágában helyezték örök nyugalomra, Tasso meg a «Megszabadított Jeruzsálem»-ben halhatatlanná tette.

Forrás: Pallas Nagylexikon