(ejtsd: burzsoá) 1. Léon Viktor Agost, francia politikus,
szül. Párisban 1851 máj. 21.; jogot tanult, és hivatalnoki pályára lépett.
1877. a Marne-département vezértitkáráv nevezték ki. Ekkor adta ki a Dex
travaux publics és Les chemins de fer économique c. műveit. 1880. Reimsnek
alprefektusa. 1882. Tarn département prefektusa, 1883. a Szajna département
főtitkára, 1885 a felső Garonne département prefektusa, nemsokára rá pedig
belügyminiszteri osztálytanácsos s végre 1887. a párisi rendőrség prefektusa
lett. 1888 februáriusában a Marne département a képviselőkamarába választotta,
hol a radikális párthoz csatlakozott; 1888-89. a Floquet-miniszteriumban
belügyi államtitkár volt, 1889. márc. 1. Constans lemondása után a
Tirard-miniszteriumban a belügyi, az 1890 márc. 17. megalakult
Freycinet-Constans-kabinetben pedig a közoktatásügyi tárcát vállalta el. 1892
febr. ugyan Feycinettel együtt leköszönt, de tárcáját a Loubet-minisztériumban
is megtartotta. Szetp. 20. a Kellermann-szobor Valmy-ben történt leleplezése
alkalmával B. mint a miniszterelnök helyettese, önérzetes beszédben a francia
forradalmat és vivmányait meg Franciaország dicső multját magasztalta, mi az
érzékeny német szomszédokra kissé kellemetlenül hatott. Az év végén megindult
Panama-pör a Freycinet-miniszteriumra vészthozónak bizonyult; az egész
miniszterium az elnök ellen emelt vádak következtében kénytelen volt lemondani.
Ribot, az uj kabinet elnöke (1892. dec. 7.) B.-t megtartotta miniszteriumában
és az igazságügyi tárcát bízta reá. Midőn Rouvier belügyminiszter jó hirneve is
elhomályosult, B. keresztülvitte a miniszteri tanácsban, hogy ez Rouviert
lemondásra kényszerítse, mi meg is történt. A gyanusítási mánia azonban B.-t is
kiszemelte; Cassagnac 1893 jan. 26. azzal vádolta, hogy része volt a
Panama-társulat szennyes üzelmeiben; mások meg B.-t azzal vádolták, hogy
szándékosan szökni engedte Artont, kinek leleplezéseitől féltette a
köztársaságot. Március 13. uj botrányra került a sor: Cottu marquisnő ugyanis a
Panama-pörben Soinouryt, a biztonsági hivatal főnökét, Nicollo rendőri
tisztviselőt és Golliard festőt és detektivet azzal vádolta, hogy ők csak azon
feltétel alatt engedték meg neki fogoly férjének meglátogatását, ha a marquisnő
a Panama-pör miatt gyanus, monarkista képviselők ellen terhelő vallomást tesz,
mely esetben azzal biztatták, hogy Cottu marquis sorsán is segitsenek. E hirre
B. állásáról márc. 13. leköszönt, hogy másnap mint magánember, kereken és
teljesen függetlenül visszautasíthassa ama vádat, mintha a nevezett rendőri
személyek az ő parancsára és megbizásából cselekedtek volna. Márc. 13. B.
megjelent az esküdtszéki tárgyaláson és a leghatározottabban aljas rágalomnak
bélyegezte az ellene felmerült vádakat; a három rendőri hivatalnok pedig
bevallotta, hogy csak a saját felelősségükre tettek Cottu marquisnő-nek
igéreteket. Ugyanaz nap a kamarában is felszólalt és Cottu marquisnő vallomását
előre megbeszélt, hazug vallomásnak jelentette ki, mely kijelentéshez Ribot
miniszterelnök is hozzájárult. A kamara viharos tanácskozás után 297:228
szavazattal tudomásul vette a miniszterek beszédeit, de ez alkalommal is azt
követelte, hogy a miniszterium a Panama-pörben a vizsgálat elé akadályt ne
gördítsen B. a szavazás után márc. 17. engedett ugyan Ribot rábeszélésének és
megmaradt miniszternek. Márc. 20. azonban a Ribot-miniszterium és vele B. a
kamarában vereséget szenvedett és állásáról lemondott.
2. B. Emil, francia történetiró, szül. Párisban 1857 jul.
24. Az Ecole des chartes-ben végzett tanulmányai után Lipcsébe ment, hol a
történelmi szakban, nevezetesen a kútfői gyakorlatokban kiképezte magát. 1855.
a történelem tanárának nevezték ki Lyonba a bölcsészeti karhoz. Művei: La
Constitution de Carthage (1881); Le capitulaire de Kiersy sur Oise, étude sur
l"état et le régime carolingienne au IX. siecle (1885); Neuchâtel et la
politique prussienne en Franche-Comté 1702-13 (1887); Sur les lois et la
méthode de l"historie (1890).
Forrás: Pallas Nagylexikon