Bővérüség

(plethora), régebben gyakorta használt kifejezés, mikor még a vér mennyiségéről az élő szervezetben nem birtak tiszta fogalommal. A vér mennyisége a vérnyomástól függ s általában az erek már a rendes viszonyok közt is kissé tul vannak telve s ezáltal falaik tetemes nyomásnak vannak kitéve. E nyomás elosztása a verő- és vivőerekben a sziv által történik. Ha ez elosztásban a verőerekre több jut, mint rendes körülmények közt (erős balsziv és szükült hajszálerek következtében), akkor erre bizonyos kellemetlenségek következnek be, amelyek testmozgás hiánya, erősebb táplálkozás által még fokoztatnak s ilyenkor azt szokás mondani, hogy az illető bővérü. A vér mennyiségét élő szervezetben pontosan maghatározni nem lehet de módunkban sincs jelentékenyebb hatással lenni reá; ha ugyanis az erekbe még oly sok folyadékot fecskendünk is be, az nem marad ott, hanem csaknem azonnal részben a vizelet által, részben pedig a hajszálereken át a test üregeibe, sőt szöveteibe is kihatol, mig ha érvágás által akarnók csökkenteni a vér mennyiségét, ez csak sok vér kibocsátása által sikerülne és rövid időre, mert azonnal élénken megindul a felszivódás a test szöveteiben és a gyomor s belekben található viz gyorsan az erekbe jut; ilyenkor azután higabb lesz a vér, mennyisége azonban alig változik. A B. egyes szervekre vonatkoztatva, mint hiperémia kisérője a gyuladással v. vérkeringés-zavarokkal járó bajoknak, azonban a szervek fokozottabb működésénél is jelentkezik, s igy az emésztés folyamata alatt a gyomor és belekben, testi munkánál az izmokban stb. A kóros B. csökkentését első sorban hideg szerek alkalmazásával érhetjük el; ott ahol a bővérü részleteket elérhetjük, az összehuzó szerek is jó hatásuak.

Forrás: Pallas Nagylexikon