Bozen

(Botzen, ol.: Bolzano), város Tirolban. B. kerületi kapitányság székhelye a Talfer és Eisack összefolyásánál, a Schlern, Rosengarten dolomit-csúcsoktól és a Mendel-hegységtől környékezett festi völgykatlanban, (1890) 11 754 lak., pamut-iparral, szőllőkkel, gyümölcstermesztéssel és igen jelentékeny bőr- és gyümölcskereskedéssel; B. Dél-Tirol kereskedelmi középpontja és az Olaszország felé közlekedő tranzito forgalomnak főhelye. A város régibb része olasz építészetre vall, szűk utcákkal és arkádokkal. DNy-i részében azonban sok szép, modern épület áll. Az Obstplatzon kivül, amelyen szép kút áll, a legszebb tere a Johannisplatz; itt látható Walther v. der Vogelweidenek 1889. leleplezett szobra Nattertől, továbbá a XIV. és XV. sz.-ból való gót plébánia-templom, Ny-i kapujában 2 oroszlánnal vörös márványból, Lutz tervezete szerint 1519. befejezett négy toronnyal és Lazzarinitől való oltárképpel. Egyéb jelentékeny épületei: a ferenciek zárdája, a muzeum egy Defregger-képpel, Rajner főherceg palotája; temetőjét freskók és szép faragványok díszítik. A Talfer áradásai ellen emelt kőgát sétahelyül szolgál; Wassermauernek hívják. Környékén sok szép és érdekes hely van, ilyenek: Runkelstein, az osztr. császár és magy. király tulajdona, aki restauráltatta, érdekes középkori freskókkal, Ried, Rafenstein, Wangen várkastélyok, a Mackeni hegyüst, szikladarabok vad káosza, a romantikus Eggen völgy vízeséssel, Sigmundskron várkastély és Gries apátság, amelyet mellbetegek szoktak felkeresni nagyobb számmal. Tőszomszédságában is sok a nyaraló. B. alapját állítólag a rómaiak vetették meg. A longobardok idejében Bauzanum volt, majd a bajor határgrófoknak székhelye. II. Konrád 1027. a trienti püspöknek adta, amiért a püspökség és a tiroli grófok sokáig küzdöttek birtokáért. 1531. végleg osztrák birtokká lett. 1805. Bajorországhoz, 1810. az olasz királysághoz és 1814. ismét Ausztriához került. V. ö.: Noe, B.-er Führer.

Forrás: Pallas Nagylexikon