Bracciolini

(ejtsd: braccsiolini), 1. Ferenc; ol. költő, szül. Pistojában 1566 nov. 26., megh. u. o. 1645 aug. 31. Tassoni példájára a komikus eposzra adta magát, amely nemben a Lo scherno degli Dei c., az antik mitologia tulzott kultuszát gunyoló munkája nagy sikert is aratott.

2. B. Poggio, kiváló olasz humanista szül. a Firenze mellett fekvő Terranovában 1380., megh. Firenzében 1459. Már korán, 1404. pápai titkár lett, 1414. pedig XXIII. János pápát elkisérte a konstanzi zsinatra. Innen Beaufort bibornok, winchesteri püspökkel nehány évre Angliába ment, ahonnan 1423. visszatérve Rómába, az időtől fogva ismét tizenegy évig volt a kuria szolgálatában, Ekkor elhagyva a pápai székhelyt, szülőhelyére, Terranovába ment lakni, ahol majdnem tizenkilenc évet töltött csendes tudományos munkásságban, 1453. a firenzei köztársaság kancellárja lett, amely állásában halála napjáig meg is maradt. B. a klasszikus műveltség ujjáéledésének, különösen mint ókori irók kéziratainak felfedezője, tett megbecsülhetetlen szolgálatokat; ő volt az, aki egyebek közt a st.-galleni kolostor egyik tornyában megtalálta a teljes Quintilianust, ő akadt rá Clunyban és Langres-ban Cicero tiz beszédjére, Silius Italicus Punica-jára stb. Nagy buzgósággal javította a klasszikusok szövegét és szorgalommal gyüjtött ókori műtárgyakat is. Irt számos eleven stilü episztolát és dialogust, egy kötet adomát (Liber Facetiarum cimen), s végül megirta Firenze történetét is 1350-1455, valamennyit latin nyelven. L. Stepherd, Vita di P. B., olasz ford. Firenze 1825.

Forrás: Pallas Nagylexikon