Brácsa

(Viola alta, Alto), általánosan ismert vonóshangszer, mely a XVI. század óta van használatban s a mai vonós zenekarban az alt hangot képviseli. A B valamivel nagyobb, mint a hegedü; 4 hurja c-g-d és -a-ra van hangolva; terjedelmét rendszerint g vagy a-ig használják de mint solo hangszer magasabbra is vezethető. A B. szólamokat altkulcsban irják, csak néha, ha ez kényelmesebb, a magasabb hangokat violinkulcsban. A brácsa hangszekrénye a hangszer nagyságához képest csekélyebb boltozatu, mint a hegedü s innen ered kevéssé nyivó hangja, mely azonban ép oly kevéssé kellemetlen, mint az oboáé; Ritter Hermann e hangszinezetet a méretek megváltoztatása által igyekezett megjavítani, de kisérletei nem tekinthetők még befejezetteknek. A B. nem származik egyenest a violáktól, habár neve: Viola a braccio (karhegedü) onnan eredt, hanem a gordonkával együtt azon vonóshangszerekhez tartozik, melyek körülbelől 1500. a Violából származott hegedű mintája szerint lőnek szerkesztve (l. Hegedü). A B.-t magyarul karhegedünek, mélyhegedünek, öreghegedünek is nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon