Bráhmánok

v. európaiasan brahminok, a papi kaszt tagjai Indiában. Már a Védákban, hol - mellesleg legyen mondva - a kasztrendszer még nincsen kifejlődve, mint áldozópapok, purohiták, szerepelnek. Hosszas küzdelem után melynek csak elmosódott nyomai vannak a Mahábhárata legendáiban, sikerült elnyerniök az elsőséget a hadi kaszttal, a ksatrijákkal szemben. A bráhmán életének minden fázisát az előiráshoz kénytelen alkalmazni. Főkötelessége a szent iratoknak, a védáknak szorgalmas tanulmánya. Ő végzi az áldozatot és az áldozati barmon kivül más állatot meg nem ölhet. Ügyelnie kell a külső s belső tisztaságra és feddhetetlen életet tartozik élni. Kézi munkát csak kényszerü szükség esetében végezhet. Négy szakot szoktak megkülönböztetni a bráhmán életében. Az első a tanulókor (brahmacsarin), mikor egy (guru) mesternél eltanulja a szent énekeket és egyéb tudni valót. Ez időbe esik fölavatása, mely a szent zsinórral való felövezésből áll. Attól fogva kétszerszületettnek (dvidsa) nevezik, a rendbe fölvételt t. i. második születésnek számítják. A felavatás után a férfikort elérve, megházasodik. Ez a házas élet a griha-sztha. Mint házasembernek szabadságában áll lemondani papi teendőiről és a polgári életbe lépni. Ha tovább akar menni a tökéletesedés utján, akkor nejével v. nélküle az erdőbe megy remete életet élni (vana prasztha a. m. erdőbe menő). A remeteség a bráhmán életének harmadik szaka. Minden kényelemről lemondva, így él áldozatokat bemutatva. Néha többen is együtt laknak egy-egy remete-tanyán (ásrama). Negyedik, legmagasabb foka a jámborságnak, ha a bráhmán az életről lemondva, Bráhmánnal,a létezők ősforrásával eggyéolvad. Jelenleg a bráhmánok meglehetős alárendelt szerepet játszanak, mert az ind kormány kasztjuk fentartásához mivel sem járul. Gyermekeik igen jól tanulnak az és angol nyelv és irodalom s a szanszkrit nyelvek nem egy tanszékét bráhmán családból származó benszülöttel töltik be az ind egyetemeken és más főiskolákon.

Forrás: Pallas Nagylexikon