Brandanus
Szt., mondai alak. A középkor elején (valószinüleg a VI.
században) ir kolostornak a főnöke volt és szerzetes társaival, eladdig
ismeretlen, meseszerü vidékre hajózott. Kilenc évi távollét után visszatérvén
csodálatos kalandjairól állítólag a De fortunatis insulis című könyvet irta.
Azonban e munka valószinüleg csak a XI. században készült, legalább abból az
időből való, jelenleg ismert legrégibb kézirata, amelyet Jubinal tett közzé. A
B. legendának kétségtelenül hatása volt a földrajzi tudományra, valamint a
spanyolok és portugálok fölfedezéseire akik a boldogok szigeteit nyugaton
keresték. V. ö. Jubinal: La légende de St-Brandaines (Páris 1836) és Brill: Van
Sinte Brandane (Groning 1871).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|