Brandenburg

Frigyes Vilmos gróf, porosz tábornok és államférfiu. II. Frigyes Vilmos királynak és a vele morganatikus házasságban élő Dönhoff grófnénak fia, szül. Berlinben 1792 jan. 24., megh. 1850 nov. 6. A hadseregbe lépett (1807), s 1812. részt vett az orosz hadjáratban. A szabadságharc alatt több izben tünt ki bátorsága által. 1848. lovassági tábornok lett. Az ekkor bekövetkezett események a politika terére sodorták. Nov. 8. a Manteuffel által alakított uj miniszterium élére állott, mely állásban a reakció lelke volt: aláirta azokat a királyi parancsokat, melyek az alkotmányos gyülést előbb Brandenburgba áthelyezték, azután pedig föloszlatták, s az országra a dec. 5-iki alkotmányt erőszakolták. Midőn Ausztria és Poroszország a köztük duló viszály eldöntését Oroszországra bizták: B. Varsóban nagy engedményeket tett Miklós orosz cárnak, ki azonban ennek dacára becsmérlően nyilatkozott Poroszországról, minek az lett az eredménye, hogy Manteuffel Poroszországot Ausztriának teljesen kiszolgáltatta illetőleg alárendelte, ami B.-ot véghetetlenül sértette. B. közvetetlenül a döntő miniszteri tanács heves vitái után (nov. 2-án) lázba esett és meghalt. IV. Frigyes Vilmos Berlinben a lipcsei téren emléket emeltetett neki. Fiai, Frigyes és Vilmos (ikertestvérek, szül. 1819., Vilmos megh. 1892 márc. 21.) lovassági tábornokok; harmadik fia Gusztáv (szül. 1820.) német követ a belga udvarnál.

Forrás: Pallas Nagylexikon