Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Brandes... ----

Magyar Magyar Német Német
Brandes... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Brandes

1. György Morris Cohen, világhirü dán irod.-történész és esztétikus, szül. Kopenhágában 1842 febr. 4. Eleinte jogot, majd bölcsészetet és esztétikát tanult szülőárosa egyetemén, s már 1862 egy bölcsészeti értekezéseért megnyerte az egyetem arany érmét. Ezután nagyobb utazásokat tett, járt hosszabb ideig Párisban, Németországban, Svájcban 1870-71. Angolországban stb. közben Taineről és bölcsészeti elveiről Den franske Ästhetik i vore Dage (a francia esztétika napjainkban) címü művet bocsátott közre 1870. Azonban, még mielőtt külföldi utra kelt, 1866. nyilt sisakkal szembe szállt a hazájában akkor felülkerekedett ortodox-vallási áramlattal. Ugyancsak ez időtájt (1868), jelentek meg B. hires esztétikai tanulmányai (Ästhetiske Studier) és 1870. a «Kritiker og Portraiter» (birálatok és arcképek), valamint John Stuart Mill logikájának dán fordítása. Majdnem hat évi távollét után dán szülőföldjére visszatérve 1871. mint egyetemi magántanár irodalomtörténeti előadásokat tartott, amelyek később nyomtatásban is megjelenve, a fiatal szerzőt szinte világhirüvé tették. Ezek a Hovedströmninger i det 19. Aarhundredes Literatur 1872-75, 4. köt. (A XIX. század irodalmának főáramlatai). A művet több európai nyelvre lefordították. B. e főművében nagy vonásokban vázolja ama szellemi mozgalmak képét, melyek minden művelt nemzet irodalmában századunk eleje óta egyaránt keletkeztek, s melyekben régibb idők elmosódott ortodoxiájával s ködös romanticizmusával a nemzetek jobbjai mindenütt szakítottak. Ez nagy s bátor tett volt, de B.-re nézve a jövője megalapítását hazájában lehetetlenné tették. Kikelt ellene nemcsak a dán papság, hanem a sajtó nagyrésze is. B. 1877-ben Berlinben telepedett le, hol nemcsak hogy akadálytalanul hirdethette mint iró esztétikai s filozofiai elveit, hanem a német nyelvet is csakhamar oly alaposan sajátjává tette, hogy ettől az időtől kezdve német iró is lett, s ezen a nyelven nem kisebb mértékben remekelt, mint dán anyanyelvén. Politikai okok is tanácsoltatták vele a dán főváros elhagyását, irónk ugyanis a bal párthoz, az u. n. paraszt-párthoz tartozott, mely akkor a legkiméletlenebb ellenzéket alkotta, a dán fővárosban pedig akkor a, «jobb» párt, a kormányé uralkodott. Előbb azonban még megirta Sören Kjerkegaard címü irodalmi jellemképet (1877) és ugyanakkor Danskere Digtere (dán költők) nevü művét, Berlinben következtek azután Esajas Tegnér, Benjamin d"Israeli (1878), Björnstjerne Björnson címü irodalomtörténeti munkái, részben német nyelven irva: Berlinből azután nagy körutra kelt Norvégiába, hol úgyszólván az egész rokon nemzet rendkivüli módon ünnepelte: mindjárt rá hosszabb távollét után hazájába utazott, hol a viszonyok közben szintén erősen változván, majdnem fejedelemhez hasonlóan fogadták a visszatérőt, annyival inkább, minthogy a dán irók egész ifjabb nemzedéke B. zászlójára esküdött. Ez birta rá, hogy 1882. ismét saját nemzete körébe telepedjék le; nemsokára ismét megnyiltak előtte az egyetem kapui, s B. ujból folytatta előadásainak oly soká megszakított sorozatát. A skandináv népek irodalmában egész iskolát alapított s nem kisebb celebritások, mint Ibsen, Björnson, Holger, Drachmann, Kjelland, Gjellerup stb. szegődtek hozzá, mint elismert vezérükhöz. Német nyelven megjelentek még tőle: Ferdinand Lassalle (Berlin 1877); Lord Beaconsfield (u. o. 1879) és Moderne Geister (Frankf. 1881). A Hovedströmninger ujabb kötete, Mennesker og Vaeker i nyere europeisk Litteratur (Emberek és műveik az ujabb európai irodalomban) 1883, Ludvig Holberg 1883), számos nagybecsü essay a berlini Rodenberg-féle Deutsche Rundschau-ban (németül) stb.

2. B. Henrik Vilmos, matematikus és fizikus, szül. Grodenben Ritzebüttel mellett 1777 julius 27., megh. Lipcsében 1834 május 17. Eleinte vizmű-építészettel foglalkozott, 1796-98. években Göttingában matematikát és fizikát tanult, és Benzenberggel együtt hullócsillag-megfigyeléseket tett. Azután Hamburgban találjuk, majd Oldenburg hercegségben mint vizműépítész működött. 1811. Boroszlóba hítták tanárnak, 1826. Fizika-tanárnak Lipcsébe, hol mint az egyetem rektora halt meg. Nagy sor műve között legfontosabbak: Versuche, die Entfernung, Die Geschwindigkeit und die Bahnen der Sternschnuppen zu bestimmen (J. F. Benzenberggel együtt), Hamburg 1800; Lehrbuch der Gesetze des Gleichgewichts u. der Bewegung fester u. flüssiger Körper, Lipcse 1817-18 2 köt.; hátrahagyott jelentékeny irataiból fia Károly Vilmos Tivadar, kiadta: Aufsätze über Gegenstände der Astronomie u. Physik, Lipcse 1835.

3. B. János Keresztély, német szinész és drámairó, szül. Stettinben 1735 nov. 15., megh. Berlinben 1799 nov. 10. Hosszu hányattatás után 1757. Lübeckbe, a Schönemann-féle szintársulathoz került, innen aztán számos más szintársulathoz szegődött. 1785-86. ő volt a hamburgi szinház igazgatója, de már 1788. szakított a szinészettel. Szinészi működésének sokkal nevezetesebbek szinművei és vigjátékai. Utóbbiak közül emlitést érdemelnek: Der Schein betrügt (1767), Der Gasthof, oder Trau, schau wem! (1767), Der Graf von Olsbach (1768), Der geadelte Kaufmann (1769). Ő irta az első német melodrámát: Ariadne auf Naxos; azonkivül megirta a maga élete történetét: Lebensgeschichte (Berlin 1799-1800, 3 köt.).

4. B. Károly Ede Cohen, dán iró, B. György (l. o.) fitestvére, szül. Kopenhágában 1847 okt. 21. Irt jobbára jól sikerült szinműveket, minők: Lägemidler: Gyngende Grund et Besög; En Forlovelse: Et Brud; Kjonlighed; Under Loven. B. tagja a folkethingnek (l. o.) s a radikális ellenzékhez tartozik. Radikális szellemü En Politiker c. regénye, valamint Fra 85 til 91 c. politikai irata is.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is