Brankovics

1. Ábrahám, szerb iró, szül. Aracson, Torontál vm.-ben, megh. Brusnicában (Szerbia) 1831 juliusában mint kerületi irnok. Tanult Karlócán, Szegeden és Késmárkon, és Pesten volt jurátus; itt irta munkáit is. 1830. Szerbiába ment és az ottani ujonnan felállított nyomdánál keresett alkalmazást. Munkái: Karakteristika ili opisanie naroda po celoj zemli ?ivetjeg (Néprajz v. az egész földön élő népek leirása), Buda 1828; Pregled i ljeto?islenno ozna?enie u carstvu istorie svemirne od po?etka sveta do danas (A világtörténet rövid átnézete és kronologiája), Buda 1828; Ote?estvena pesma (Hazafias költemény), Bécs 1829; Sokrat i njegova ?a?a otrova (Sokrates és méregpohara), 1830.

2. B. György, karlócai érsek és szerb patriárka, szül. Kuplin (Bács-Bodrog vm.) községben 1830.. hol atyja lelkész volt. Elemi iskoláit Zentán végezte hová atyja átköltözött volt. A gimnázium 4 alsó osztályába Ó-Verbászon, az V. és VI. osztályba pedig Baján járt. A bölcsészetet (1847-48) Nagy-Kőrösön hallgatta. A szabadságharc kitörése miatt nem folytathatván tanulmányait, a közigazgatási pályára lépett és Zentán (1849 -1852) mint városi aljegyző működött. 1852. év őszén a karlócai teol. főiskolába iratkozott be. Teologlai tanulmányainak befejezése után egy ideig Zentán mint helyettes lelkész működött, 1859. zombori esperessé választották meg. Az 1861-62. megtartott szerb egyházi kongresszusokon nagy tevékenységet fejtett ki. 1882. év május havában a zárdai papok rendjébe lépett, honnan juniusban az archimandrita székbe emelték, juliusban pedig temesvári gör. kel püspökké szentelték fel. 1890 máj. 1. karlócai érsekké és szerb patriárkává választotta meg a kongresszus. A király ugyanaz év és hó 6. megerősítette választását és neki a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Beiktatása máj. 11. ment végbe nagy ünnepélyességek között. B. az engesztelés szellemét képviseli. Jó szerb és azért jó hazafi, ki különösen az iskolákat tévén gondozásának főtárgyává, a magyarság hatalmas terjesztője.

3. B. (szendrői) György, lapszerkesztő, szül. Balassa-Gyarmaton 1843 nov. 23.; teologiát és jogot végzett, 1870-71.; joggyakornok volt. Ez időben letette a honvédtiszti vizsgát és hadnagy, 1874. főhadnagy lett; 1875. leköszönt tiszti rangjáról s két évi külföldi utazás után a fővárosban vett lakást, ahol az irodalomnak és a hirlapirásnak él. Zsurnalisztikai működését 1868. kezdte s azóta több ezer cikket, tárcát, esztétikai tanulmányt, vezércikket, elbeszélést, verset irt fővárosi vidéki lapokba. Szerkeszté többek közt a Budapest c. képes politikai napilapot és humor társlapját az Uj Budapestet 1879-1883 1888 eleje óta a Képes Családi Lapokat, valamint tőbb naptárt. Irt pár regényt: Közhonvéd, 1880: A pénz, 1890; elbeszéléseket: Hópelyhek, 1883: ifjusági iratokat: Tündérmesék; Képes mesék, 1880; korrajzot: A mi hőseink, 1883: esztétikai dolgozatokat: Shakespeare jellemképei, 1873-78, két köt.; Az életből az életnek, 1884: foglalkozott pár munkában a külföldi források után a nőkérdéssel; és fordította Rudolf trónörökös könyvét: Utazás a keleten, II. köt., 1883 stb.

B. szerb fejedelmi család, melynek kiválóbb, s a magyar állammal is sokszoros érintkezésben álló tagjai: György, István Lázár, Vuk, stb., l. Magyarország története és Szerbia története.

Forrás: Pallas Nagylexikon