Branyiszkói hegycsoport

Szepes és Sáros vármegye határán emelkedő hegycsoport, melyet É-on és K-en a Tarca, D-en a Hernád, Ny-on a Polyanóc-Szalóki völgy, illetve a szepesváraljai lapály határol. Főgerince Kis-Szeben felől először a Tarca és Kis-Szinye (Svinka) völgyei közt K-ről Ny-ra húzodik (6-800 m. magas), de a Jávornál (938 m.) hirtelen D-re kanyarodik s szétterülve, jóval tetemesebb magasságig emelkedik. Főbb csucsai a Bachurnia (1084 m.), Kopito (1115 m.), Viszoka hola (1172 m.), Smrekovica (1193 m.) és a Branyiszkói-hágótól (758 m.) D-re a Szlubica (1131 m.). Több mélyebb hágó rovátkolja, a Branyiszkói hágó pedig két külön csoportra osztja szét. Tulnyomóan jegőcös kőzetekből, nevezetesen réteges gnájsz és helyenkint gránitból és csillámpalából áll. Szinye-Lipóc vidékén, ahol bizarr sziklaalakulatai vonják magukra a figyelmet, triasz-mész lép fel, melyben sok az üreg és barlang. Legnagyobb elterjedését a triasz-képlet a Hernád-szorosánál éri el. A B. magasabb részeit fenyves erdő, főgerincének hátát havasi legelők fedik; belsejében alig van emberi lakás. A főtömeg nyulványai közt azonban, melyek a Tarca és Szinye völgyei között levő tág területet hálózzák be, nagyszámu község fekszik; e nyulványok alacsonyak s csekély jelentőségüek; végső kiemelkedései a sárosi várhegy (572 m.) és az eperjesi Kálváriahegy. A Szinye és Hernád völgye közt az 1028 m. magasságig emelkedő Csernahora v. Csernagura hegység csatlakozik a B.-hoz, mely DK-i irányban a Hernád mentén egészen a Tarca torkolatáig vagyis Abosig huzódik s magasabb hegységi jellege ál tal a Szinye és Tarca közti dombvidékektől lényegesen eltér; e hegysorban helyenkint csekély bányászat folyik. A B. főtömegén több ásványos forrás (Szlatvin, Szinye-Lipóc, l. o.) fakad. V. ö. Roth Samu A B. földtani és vizrajzi viszonyai. (Magyarországi Kárpátegylet IV. Évkönyve, 1877, 152 -165. l.)

Forrás: Pallas Nagylexikon