Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Brassai... ----

Magyar Magyar Német Német
Brassai... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Brassai

Sámuel. A magyar tudományosság élő Nesztora, szül Torockó-Szentgyörgyön, Erdélyben 1800. Atyja t.-szt.-györgyi unitárius pap volt, népének lelkipásztora, barátja, tanácsadója és orvosa. Anyja Koncz Krisztina szenvedélyes virágtenyésztő. Atyja a kis Samut nem adta kollegiumba, hanem egész 12 éves koráig maga oktatta, még pedig eredeti módon. Nem magyarázgatott sokat, nem is prelegált, hanem mihelyt fia jól tudott olvasni, minden további lecke nélkül kezébe adta Robinsont, a gyermekek és ifjak Bibliotékáját, a Kisdedek Tárházát, a Hármas Históriát stb. Mikor a magyar nyelv szabályaira került a sor, rövid grammatikát adott a fiú kezébe, s ha az irásban hibát követett el, kikerestette vele a könyvben, hogy micsoda szabályt sértett meg, s csak akkor vegyült magyarázatba, ha fia a szabályt nem birta maga föllelni. Hasonló módon hatolt be a német nyelvbe a Kratzer, s később a Márton József nyelvtanai segítségével, s atyjának jó korán kezdett prédikációkat fordítani. Ha valamely szó jelentését nem tudta, atyja ahelyett,hogy jelentését megmondta volna, a német szótárra utasította. Az állatok ismerésére Raff természethistóriáját adta a fiú kezébe, képet hozzá Buffonból és Bertuchból adott. Növényeket is korán tanult, a kis tanuló, önerején meghatározni a debreceni füvészkönyvből. A számvitel megtanulása végett a Pythagoras táblája után a Maróthi aritmétikáján kellett izzadnia, s atyjától legfeljebb feladatokat kapott megfejteni. A földrajzot szintén olvasásból kellett megtanulnia, csak arra szoktatta gondosan atyja, hogy mihelyt ily névre (ország, folyó stb. nevére) bukkan, legott fölkeresse a földabroszon, mely alkalommal az ország terjedelme s határa szélei is bevésődjenek képzeletébe és emlékezetébe. A földabrosz megértésére egy kisded glóbusz szolgált, melynek kezelésére atyja oktatta. A gyermek legnagyobb részt saját erejére volt szoktatva. Élete tizenharmadik évében ment Kolozsvárra az unitárius kollégiumba, hol mint rendkivüli tanuló végezte a filozofiai tanfolyamot is. 21 éves korában nevelő lett a gróf Bethlen Károly családjánál. 1837. az unitáriusok kolozsvári kollégiumában a bölcselet tanárának választották meg s azonnal hozzálátott az intézet reformjához. A mívéles és tanítás módszere, az órarend és a tananyag feldolgozása uj lendületet nyert, a pedagógiát merőben ujjá szervezte: az osztályokat uj szakkönyvekkel látta el; az alsóbb osztályok tanítóit az ujabb módszerek ismereteire oktatta; s ami szintén nevezetes, a tanári tekintély hidegsége helyébe a családiasságot vitte be: a «domine» «kend», «frater»-féle megszólást «barátom, öcsém fiam»-féle megszólítással váltotta fel. 1848-ban Brassait a magyar kormány a Ludoviceum matézis-tanárává nevezte ki s tizenegy évi fényes sikerü működése után megvált attól a kollégiumtól, melyet ujjá szervezett. De a sors nem engedé, hogy uj állását elfoglalja. A szabadságharc lezajlása után Pesten a Szőnyi és Gönczy intézetében tanárkodott. Alig tiz évi távollét után hitfelei hivására ismét visszatért Kolozsvárra, s régi helyén ujból filozofiát és matézist tanított. A 60-as évek elején a közbizalom az Erdélyi Muzeum-egylethez hivta meg az intézet igazgatójának és a természetiek őrének. 1872. a kolozsvári tud. egyetem megnyitásával az elemi matézis ny. r. tanárává neveztetett ki s mint olyan működött nyugdijazásáig, 1884-ig, mely évben a m. tud. akadémia tiszteleti tagjává választotta.

Tudományos értekezéseinek és didaktikai műveinek száma egy kis könyvtárra megy. Ez utóbbiak közül kiemeljük következő tankönyveit: Okszerü vezér a német nyelv tanítására (1845), melyben a frázis fokonkint való kifejezését és szintézisét tárgyalja módszeresen; Számító Socrates (1850); Algebrai feladatok és gyakorlókönyv (1885); Logika lélektani alapon (1858); A módszerről (1867); némelyik műve sok kiadást ért. A módszerről irt didaktikai elveit az eszmék elkészítése és közlése címén fejezi ki igen tanulságosan. B. a jeles füvész azt vallja, hogy a természettudományok tanulásához érett ész kell, minél fogva azokat sem mint parergont, sem mint előkészítő tanulmányt a középiskolában jól és sikeresen tanulni nem lehet, tehát annak a tantervébe nem is lehet, de nem is kell befoglalni, de annál nagyobb mértékben kell tanítani a nyelveket, mint az elme mívelési főfő eszközeit. B. érdeme a magyar botanikában is jelentékeny; noha ő inkább más téren működött. A füvészet elveinek vázolata Lindley János nyomán, Kolosvár 1836; 1845: Bevezetés a növényföldrajzba. Tudománytár 1836, 9 és 10. füz.; Botanische Miscellen aus Siebenbürgen. Flora 1838; A füvész örömei 1836 Einige Thesen in Bezug auf gute und schlechte Arten, Oesterr. Botan. Zeitschr. 1866: Literaturberichte 1871 u. o. Több cikket irt a M. Növénytani Lapokban. Kováts Gyulával pedig a Magy. Flóra kiadását tervezték.

Bölcseleti alapnézetei a következők: Érzékletünk világa lehet csupa illuzió. Csak egy van, ami bizonyos, hogy van és létezik: az ész s annak közvetlen tudalma az öntudat. Ez a legtagadhatlanabb igazság. Az én által eszközölt tudalom a nem én v. az egyéb. Hogy mi magában ez az egyéb, nem tudjuk, mert csak öntudatunk módosított szinezésében jelen meg előttünk. Az öntudatot mint valót vagy levőt és e szerint állományt (substantia) léleknek nevezzük. Az énnek magunkban tapasztalt változásai alkotják az értelmet; annak a tudalma, hogy énünk az egyébben változásokat okozhat: az akarat. Az én és hatása fogalmát kiterjesztjük más hasonló lényekre, sőt az állatokra is. El kell ismernünk az állatok öntudatosságát is, de hogy hol szünjék meg az öntudat lehetősége, úgy nem határolhatjuk el, mint ahogy nem tudjuk, hol szünik meg az állatélet és hol kezdődik a növényélet. Hasonlóan kiterjesztjük az akarat és hatása fogalmát minden egyébre és erőnek (az öntudat határán túl csakis erőnek) nevezzük. Az én akaratára való ellenhatást is erőnek nevezhetjük; csakhogy az akarat cselekvényei erkölcsiek; az akarat egy, az erő (testi hajlamok, érzelmek, szenvedélyek stb.) sok. Az akarat ezekkel való küzdelmében győz vagy legyőzetik; ettől függ a cselekvény erkölcsi különböző jelleme. A küzdelem az akarat részéről nemcsak erény (virtus), hanem éppen maga az erény; de ha ez cselekvény, az akarat győzedelme esetében az a cselekvény erkölcsileg jó, az erők diadalában rossz: Mindezeknél fogva azt is kimondhatni, hogy az akarat természete szerint jó. Sokszor nem is kezdi meg a küzdelmet az akarat, hanem hagyja működni vagy az erők valamelyikét vagy többek rezultánsát. De ezt nem szeszélyből teszi, hanem az értelem sugallatára amely a világrendet veszi tekintetbe s ha az erőktől eredő cselekvény azzal egyezik vagy legalább nem ellenkezik vele, tétlenségre inti az akaratot. Aztán tekintetbe veszi más én-nek akaratát is. Egyik én a másikkal kölcsönös tisztéletben tartja egymás akaratát. Az akaratok kiegyezése alkotja a társadalmat. melyben megint saját erők keletkeznek. Az akarat oly erő, mely maga magát fokozni birja, mint az eleven erő, melyet jelenben erélynek nevezünk; de petyhüdt és alább fokozódható is lehet az akarat, tehát segítségére kell menni. Ily segítségek: a) a társadalom erői: a törvények; b) a vallás erkölcsi parancsai; c) a lelkek közt fennálló rokonság (sympathia). A testi rokonság a vér folytonosságán, a lelki pedig magának a lélekállománynak azonosságán alapszik. A külön lelkeket úgy tekinthetni, mint az általános és egyetemes lélekállomány részeit, melyeket a testekbe ruházkodás különített el, s adta nekik az egyéniségeiket. Csakis ebből magyarázhatni meg a rokonszenvet és a lelkek között levő szellemi közlekedés tényeit, melyeket a fiziologia materialisztikus tanai nem birnak megvilágosítani. Ezt az általános és egyetemes lélekállományt a tisztult vallások «isten»-nek nevezik.

Ime B. filozofiája, mely nem az eklekticizmus, hanem a neo-kriticizmus alapján van megszerkesztve.

B. mint klasszikus nyelvész. Alapos klasszikus képzettséget szerzett és a klasszikusok olvasásával táplálta világos gondolkodását. A bölcsészet, magyar nyelvészet és természettudományok körében jártas B. a klasszikusokkal mintegy pihenő óráiban foglalkozott. Aki figyelmére méltatja bármely értekezését, a görög-latin szerzők hatását lépten-nyomon megérzi rajta. De hogy maguknak e szerzőknek mily beható ismeretére tett szert, legjobban kitünik értekezéseiből, melyeket hosszu irodalmi pályáján több izben, de főként a hetvenes években polémia alakjában írt egyes kiváló magyarázók könyveiről. Legkülönbözőbb időkben és alkalmakkor irott Észrevételei-ben mindig visszatér az alaptételre, hogy nem kell az idegen magyarázót szolgai módon követni, de a magyar nyelv szelleméből kiindulva: a gondolatok kifejezésében az eltéréseket és találkozásokat kell keresni és csakugyan a találóbbnál találóbb példák egész özönével rendelkezik helyes és egyszerü értelmezésének igazolására. Kitünő példák Brassai magyarázó eljárásának megvilágítására: Commentator Commentatus tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után (Pest 1872) Paraleipomena kai Diorthumena: Amit nem mondtak s amit rosszul mondtak a commentatorok Virg. Aeneise ll. könyvére különös tekintettel a magyarokra (Pest 1873). Loeltus Hogy kell és hogy nem kell magyarázni az iskolában a latin alakokat (Kolozsvárt 1874). Egyben ritkítja párját, kitünő módszerével. Ha valaki figyelmére méltatja azt a füzetecskét, melyet Hogy kelljen a latin hajtogatást észszerüen gyorsan és sikeresen tanulni cimmel írt 1871. és adott ki Kolozsvárt: oly útmutatást talál vázlatos formában, melyet vajha követtek volna iskolai kézikönyveink. A szanszkrit nyelvet is alaposan ismeri. Fiók Károly Sakuntala-fordítását, ámbár élesen birálja meg, de számos tanulságot meríthet belőle az, ki e rengeteg gazdag irodalmu nyelvet becsüli és műveli. Fordított is szanszkritból: A Hito padesa bevezetesét és első meséjét és pedig az eredeti versformában. Még e körből megemlítjük: A klasszikai nyelvek tanításáról c. fölolvasását, melyet mint a kolozsvári egyetemen a matematika és természettudományi kar dékánja tartott az 1874 -75-ik év végén.

B. mint magyar nyelvész is kiváló helyet foglal el tudósaink között. A magyar nyelvészet terén főműve: A magyar mondat (Megy. Akadémiai Értesítő, a nyelv- és szépt. osztály közl. I. és III. kötetében, Pest 1860-63). Ennek I. részében általános elveket fejteget s különösen azt, hogy a nyelvbeli egyén vagyis egység a mondat (nem a szó), hogy a nyelv sajátságai a mondat sajátságaiban fészkelnek, hogy a mondatnak főrésze az ige-állítmány s a többi mind ennek van alárendelve. A II. részben tüzetesen tárgyalja az ige szerepét a magyar mondatban, azután a «magános határzókét» (köztük a nevezőét is vagyis az alanyét) s egy külön pótlék-füzetben a jelzővel «bővített mondatot» (1870). Legnagyobb gonddal és elmeéllel fejtegette mindezekben a szórend bonyodalmas kérdéseit s ezekkel utóbb külön értekezésekben is foglalkozott: A mondat dualismusa (Bpest 1885) és Szórend és accentus (1888. V. ö. még: Szerény észrevételek a «Hangsúly» címü értekezés irányában. Magyar Nyelvőr 1889. és én is hozzá szólok Philologiai Közlöny 1885). Vannak még más mondattani értekezései is: A dativus ügye (M. Nyelvőr 1886); Helyreigazítás és Mi a mondat? (u. o. 1890, 1891. a mondat definiálása) stb. A mondattanon kivül sokat foglalkozott B. a helyes magyarság kérdéseivel is és tulajdonkép ő indította meg a magyartalanságok ellen irányuló ujabb mozgalmakat, melyek aztán Szarvas Gábor« Magyar Nyelvőr»-ében nyilvánultak leghatásosabban. Már 1846. közölt a rövid ideig szerkesztése alatt álló «Erdélyi Hiradó»-ban s 1859. Hunfalvy Pál «M. Nyelvészet»-ében efféle észrevételeket. Utóbb a «M. Nyelvőr»-ben közölt idevágó vitatkozó cikkeket (Egy hirdetmény 1872, Jegyzetek a «Nyelvphilosohphia» c. cikkhez 1877, Vallomások és igazítások 1887), de más folyóiratokban is (Összehas. Irodalomtört. Lapok I. Figyelő 1872 stb.). Ide tartozik: A neo- és paloeologia ügyében írt akadémiai értekezése (1875), sőt 1882. egy külön kis folyóiratot kezdett kiadni: A magyar nyelv ellenőre címével (Kolozsvárt). «Philologus» álnévvel közölte a szavak összetételéről szóló érdekes cikksorozatát az 1876-ki «Nyelvőr»-ben. B. nyelvészeti munkái igen becsesek a bennük nyilatkozó rendkivül erős nyelvérzéknél s éles itélőerőnél fogva. De vannak hibái is. Éppen erős logikája csábítja kelleténél gyakrabban dedukciókra, holott maga fejtegette egykor a nyelvtudománynak induktiv voltát. Legnagyobb tévedése, hogy a nyelvet - amint ma előttünk áll - teljesen logikai, befejezett és egybevágó szervezetnek tartja, mintha Minervaként egyszerre készen szökkent volna ki az emberi agyból. Pedig a mai nyelvészet tisztában van avval, hogy minden nyelvben tömérdek sok a logikátlanság s ezek sokféle lélektani és történeti hatások kereszteződéséből magyarázódnak. Mindamellett B. munkáinak állandó nagy értékük lesz s ez értéknek legerősebb tényezője a gondolkodás eredetisége, mely B.-nak egész működését jellemzi.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is