Braun

1. Ágost Emil, német archeologus, született Gothában 1809 április 19., meghalt 1856 szeptember 12. Göttingában és Münchenben művészeti és bölcsészeti tanulmányokat tett. 1833. Berlinbe, majd Gerharddal Rómába ment. Itt még ugyanez évben könyvtárnokká és titkárhelyettessé lett. Első műve: Il giudizio di Paride (Páris 1838), melyet több értekezése követett a Bulletino és Annali folyóiratokban, mely utóbbit 1857 óta szerkesztette. Hogy a Régészettan szemléleti oktatását lehetővé tegye, a galvanoplasztikát igyekezett alkalmazni, ama meggyőződésre jutván, hogy a régészet a műiparra nézve körülbelül oly befolyást gyakorol, mint a természettudományok a technikára nézve. Több erre vonatkozó értekezést közölt az Artistisches Journal c. lapban és Gruner Ornamente c. műlapjához mellékelt szövegben. Egyéb iratai közül említendők: Die Schale des Kodros (Berlin 1853): Die Passion der Duccio Buoninsegne (u. o. 1850): The marriage procession of Neptune and Amphitrite (Birmingham 1849); Griechische Götterlehre (Gotha 1850-54); Vorschule der Kunstmythologie (u. o. 1854): Die Ruinen und Museen Roms (Braunschweig 1854).

2. B. Gáspár, német fametsző, szül. Aschaffenburgban 1807. megh. Münchenben 1877 okt. 29. Münchenben festészettel foglalkozott, 1837. pedig a francia fametszők technikájának elsajátitása végett Párisba ment; 1839. Dessauerral xilográfiai műintézetet nyitott Münchenben, melyből számos díszmunkája került ki. 1843. Schneiderrel társaságba lépvén, könyvkiadással is foglalkozott. Ő alapította meg a közkedveltségü müncheni« Fiegende Blätter»-t. Fametszetei közül legsikerültebbek a Schnorr és Neureuther rajzai után készült Nibelung-illusztrációk, a «Volkskalender» Kaulbach és Cornelius rajzaival, fametszetei a «Götz von Berlichingen»-hez, a Cotta-féle képes bibliához stb.

3. B. Gusztáv, orosz szemorvos és egyetemi tanár, szül. Kelet-Poroszországban 1827. Tanult Moszkvában, 1852. doktor lett és ekkor Berlinbe ment Graefe Albrechthez, a híres szemorvoshoz és tanárhoz. 1862. a moszkvai egyetemre a szemészet tanszékére hívták. 1864. óta a moszkvai szembetegek kórházának főorvosa. Főműve: a szemgyógyászat tankönyve (oroszul).

4. B. Gyula, német archeologus, szül. Kalsruheban 1825 jun. 16., megh. 1869 jul. 22. Heidelbergában tanult s azután nagy utazásokat tett Olaszországban, Egyiptomban, Palesztinában, Sziriában, Kis-Ázsiában s Görögországon át, melyeknek tudományos eredményét közrebocsátotta. Mint tanár Heidelbergában, Tübingában és Münchenben tanított. Művei: Geschichte der Kunst stb. (Wiesbaden 1856-58, 2. kiad. 1873); Studien u. Skizzen aus den Ländern der alten Kultur (Mannheim 1854); Naturgeschichte der Sage (München 1864) stb.

5. B János Vilmos József, német kat. teologus, szül. Gronauban Düren mellett 1801 ápr. 27-én, megh. Bonnban 1863. szept. 30. 1828. a bonni konviktusba előljárónak tették. 1830. u. o. rendes tanárrá lett. Droste-Vischering püspökkel sok nehézsége volt, mivel a hermesianizmushoz szított. 1835. egyházi átokkal sujtatván, Rómába utazott, hogy Hermes ügyét ujra átvizsgáltassa, de eredménytelenül. Az egyházi cenzurának magát alávetni nem akarván, 1843. fölfüggesztették papi hivatalától. 1848. beválasztották a német nemzetgyülésbe, hol a nagynémetek pártjához tartozott. Művei Bibliotheca regularum fidei; Acta Romana. Kiadta Justinus martir műveit is.

6. B. Károly, német politikus és nemzetgazda, szül. Hadamarban (Nassau) 1822 márc. 20. Bölcsészetet hallgatott Marburgban s jogot Göttingában. Jogtudományi és politikai műveiben a német nemzeti egység és a kereskedelmi szabadság mellett küzdött. 1848-66. a nassaui második kamarának tagja (1858--63-ig elnöke) volt, Nassau annexiója óta (1866) B. az észak-német birodalmi gyülésnek tagja, hol a nemzeti szabadelvü-párt egyik vezére volt; 1880. a szecesszionistákhoz, 1884. pedig a német szabadelvüpárthoz csatlakozott. Mint nemzetgazda a szabad kereskedésnek lelkes híve. Ő is tagja «berlini iskolá»-nak, mely Bastiat (l. o.) iratainak hatása alatt a szabad verseny s általános a tiszta individuális-liberális elveiért küzd. 1858-ban ott volt a nemzetgazdaságtani kongresszus megalapítói közt, 1863. pedig a német szabad kereskedelmi iskola fő-közlönyét, a Vierteljahrschrift für Volkswirtsch. u. Kulturgeschichte c. folyóiratot teremtette meg s ennek 1887. kiadását is átvette. Egyéb művei közül megemlítendők: Für Gewerbefreiheit und Freizügigkeit durch ganz Deutschland (M.-Frankfurt. 1858); Vier Breife eines Süddeutschen an den Verfasser der, Vier Fregen eines Ostpreussen (Lipcse 1867): Frankfurts Schmerzensschrei (1868); Parlamentsbriefe (Berl. 1869); Biider aus der deutschen Kleinstaaterei (3 kiad. Hannover. 1881, 5 köt.); Gegen Gervinus (Lipcse 1871); Während des Kriegs. Erzählungen, Skizzen und Studien (1871); Tokai und Jókai. Bilder aus Ungarn (Berl. 1873); Aus der Mappe eines deutschen Reichsbürgers. Kulturbilder und Studien (Hannov. 1874 3 köt.); Mordgeschichten (1874, 2 köt); Eine türkische Reise (Stuttg. 1876-77, 3 köt.); Reisebilder (1875); Zeitgenossen, Erzählungen, Charakteristiken und Kritiken (Braunschw. 1877); Reiseeindrücke aus dem Südosten (1877, 3 köt.); Randglossen zu den politischen Wandlungen der letzten Jahre (névtelenül, Bromb 1879); Der Diamantherzog (Berlin 1881); Von Friedrich dem Grossen bis zum Fürsten Bismarck, zür Geschichte der preussisch-deutschen Wirtschaftspolitik (1882); Die Wisby fahrt nach Gothland, Reisebriefe (Lipcse 1882 )stb. Fölemlített lapjában a Vierteljahrschrift für Volkswirtsch. stb.-ba a magyar közigazgatásról irt egy kisebb dolgozatot, a közigazgatás államosítását sürgetve. Az 1887-iki birodalmi választások alkalmával aggkora miatt már nem lépett fel. Azóta Lipcsében él. 1892-ben nagyszámu tisztelői megünnepelték 70-ik születésnapját.

7. B. Károly, Fernwald-i lovag, a szülészet és nőgyógyászat ny. r. tanára a bécsi egyetemen, szül. Zistersdorfban 1822. 1847. avatták fel doktorrá. 1848. Schuh vezetése alatt másodorvossá lőn a közkórházban, később a szülészeti klinikán Klein tanárasszisztense, 1853. magántanár és még ugyanez évben a szülészet tanára lett Trientben; innen 1856. Bécsbe hívták a szülészet r. tanárának. 1872. lovag, 1877. udvari tanácsos lett. Nagy érdemei vannak a bécsi szülészeti klinika egészségügyi viszonyainak emelése valamint a szülészetnek tanítása körül. Szaklapokban megjelent dolgozatain kivül nevezetesebb munkái: Lehrbuch der Geburtshilfe mit Berücksichtigung der Puerperalprocesse und der Operationstechnik (Bécs 1857); Lehrbuch der Gynäkologie (u. o. 1881, 2. kiad.).

8. B. Lajos, német festő, szül. Schwäbisch-Hallban 1836 szept. 23., megh. Münchenben 1877 okt. 29. Stuttgartban, Münchenben és Párisban főleg csatafestővé képezte ki magát. E nembe tartoznak aquarelljei az 1864-ki schleswig-holsteini háborúból, képsorozata a Hunolstein grófok történetéből; jelenetek az 1866-ki és 1870-71-ki hadjáratokból. Frankfurtban megfestette a sedani, Münchenben a weissenburgi és Lipcsében a Mars la-tours-i csata nagy panoramáját.

9. B. Miksa, német zoologus, szül. Myszlovitzban (Porosz-Sléziában) 1850. szept. 30. A dorpáti (legujabb elnevezés szerint: dvinszki) oroszorsz. egyetemen, majd Rostokban s 1890 óta Königsbergben a zoologia tanára. Munkái: Die Entwickelung des Wellenpapageis; Die tierischen Parasiten des Menschen: Das zootomische Praktikum. B. fedezte fel a széles galandféreg (Bothriocephalus lotus Brems ) fejlődési ciklusát is. Jelenleg Bromsnak Az állatvilág osztályai és rendjei cimü munkájának Vermes c. részén dolgozik.

10. B. Ottó Fülöp, boliviai tábornok, szül. Kasselben 1798., hol atyja nyerges volt, megh. u. o. 1869 jul. 24. Mint hesseni lovas vadász részt vett a franciák ellen viselt hadjáratban 1814. Állatgyógyászatot tanult Göttingában és Hannoverában (1816-17), azután pedig Amerikába ment (1818), hol Henrik király lovászmestere lett. Haitiban s megismerkedvén Bolivarral, 1820. Kolumbiába rándult, hol a spanyolok ellen harcolt; része volt a Junin a Ayacucho mellett vivott győzedelmekben is ( 1824). Bolivia állam megalakítása után dandártábornok és helytartó (1825), később pedig hadügyminiszter lett. Santa Cruz elnöknek bukása után (1839) vissza tért Európába.

11. B. Ottó Fülöp, német iró, szül. Kasselben 1824 aug. 1. Felváltva Párisban, Madridban, Kasselben és Münchenben lakott s 1860. belépett az Augsburger (később Münchener) Allgemeine Zeitung szerkesztőségébe s ott is maradt 1891-ig, még pedig 1869-től kezdve mint főszerkesztő, utoljára mint az irodalmi és tudományos melléklet szerkesztője. Legujabban a Costa-féle Musenalmanach szerkesztését. vette át. Mint költő, különösen spanyolból fordított mértékes versei által szerzett érdemeket.

12. B. Sándor, jeles német növénytudós, szül. Regensburgban 1805 máj. 10., megh. Berlinben 1877 márc. 29. 1833. a karlsruhei műegyetemen az állat- és növénytan tanára s 1837. Gmelin helyett a nagyhercegi természetrajzi gyüjtemény igazgatója lett. 1846. a freiburgi 1850. a giesseni egyetemen a növénytan tanára s a füvészkert igazgatója, de 1851 májusban Berlinbe kapott meghívást. B. (rövidítve A. Br.) a botanikának félszázadon át a legkitünőbb művelője, korának legnagyobb botanikus korifeusa volt. A természetes rendszer tökéletesbítéseért Jussieu, De Candolle és Endlicher mellé v. fölé méltán helyezzük. Az 1874-75. tanévben e sorok irója is B. tanítványa volt. Nagyszámu jeles leíró és morfologiai munkáin kivül az ő érdeme leginkább a morfologia terén kifejtett filozofiai törekvése volt, amelyben Goethének homályos nézetei, valamint a régi természetfilozofiának alapul szolgáló idealizmus a legtisztább alakjában nyilatkozik. Caesal- pinius óta csak B. kisérlette meg az induktiv vizsgálatok eredményeit mindenütt az idealisztikus filozofia elméletével párosítani. Filozofiai alapnézeteit Betrachtungen über die Erscheinung der Verjüngung in der Natur, insbesondere in der Lebens- u. Bildungsgeschichte der Pflanze (Lipcse 1850) címü munkájában állította össze. Későbbi munkái kiváltkép a kriptogámok morfologiájára és élettörténetére vonatkoznak. E tekintetben nevezetes; Über die Richtungsverhältnisse der Saftströme in den Zellen der Characeen (Berlin 1852); Das Individuum der Pflanze in seinem Verhältniss zur Spezies (u. o. 1853); Über einige neue und weniger bekannte Krankheiten der Pflanzen, welche durch Pilze erzeugt werden (u. o. 1854); Algarum unicellularium genera nova et minus cognita (Lipcse 1855); Über Chytridium, eine Gattung einzelliger Schmarotzergewächse auf Algen und Infusorien (Berl 1856); Zwei Deutsche Isoetesarten (u. o. 1862); Über lsoetes (u. o. 1863); Beitrag zur Kenntniss der Gattung Selaginella (u. o. 1865): Die Characeen Afrikas (u. o. 1867); Neuere Untersuchungen über die Gattungen Marsilia und Pilularia (u. o. 1870); Nachträgliche Mitteilungen über die Gattungen Marsilia und Pilularia (u. o. 1872). Más munkái: Untersuchung über die Ordnung der Schuppen an den Tannenzapfen (Abhandlungen der Leopoldinisch-Karolinischen Akademie, 14. köt.); Über den schiefen Verlauf der Holzfaser und die dadurch bedingte Drehung der Stämme (Berlin 1854); Über Parthenogenesis bei Pflanzen (u. o. 1857); Über Polyembryonie und Keimung von Caelebogyne (u. o. 1860; Die Frage nach der Gymnospermie der Cycadeen, erläutert durch die Stellung dieser Familie im Stufengange des Gewächsreiches (Berlin 1875). Szisztematikai vizsgálódásai közben a növények csoportjait összehasonlító morfologiai alapon a növényország történeti kifejlődésével kapcsolatban törekedett meghatározni. A növénycsaládok természetes rokanságáról tapasztalatait Ascherson, Flora der Provinz Brandenburg (Berlin 1864) c. munkájában közölte. A növényországnak ez a rendszere ma is a legtökéletesebb természetes rendszerek egyike. V. ö. Mettenius, A. Brauns Leben (Berlin 1882); Borbás, Természet 1877, 166 l.

Forrás: Pallas Nagylexikon