Bravo Lajos

Bravo Lajos Gonzalez spanyol államférfiu, szül. Cadixban 1811., megh. Biarritzban 1871-ben szept. 2. Jogot tanult Henaresben s azután ügyvédi irodát nyitott Madridban. Az ellenzéki lapokban a legradikálisabb nézeteket hirdette. Egyszerre azonban, Espartero kormánya alatt, átpártolt a mérsékeltekhez s Espartero bukása után (1843 nov. 29.) maga lett a párt vezére, majd miniszterelnök; de a szélső monarkisták elől már 1844. meg kellett hátrálnia. Lissabonba küldték követnek. 1848-ban a felkelők elfogták s Cadixba vitték. Mihelyt kiszabadult, Franciaországba távozott, de már 1849. visszatért Spanyolországba. O"Donnel bukása után ismét követ lett Lissabonban (1854). Ezután egy ideig megint a szabadelvüt játszotta. 1866-68-ig Narvaez alatt belügyminiszter volt, Narvaez halála után pedig miniszterelnök lett (1868 ápr.). Izabella méltatlan udvarát nemcsak hogy tűrte, hanem Marforit maga emelte a legmagasabb hivatalokra. A cortesben a szabadelvüek ellen kérlelhetetlen harcot folytatott, számkivetésre itélte Montpensier herceget és még 8 ellenzéki tábornokot. Ez üldözés azonban vesztét okozta, mert az 1868 szept. felkelés nemcsak Izabella királynő, hanem az ő bukását is eredményezte. B. ekkor Franciaországba menekült, hol közvetlenül halála előtt még a karlistákhoz is csatlakozott.

Forrás: Pallas Nagylexikon