Bray

1. Anna Eliza, szül. Kempe, angol irónő, szül. Londonban 1790 dec. 25., megh. u. o. 1883 jan. 21. Felesége volt Storhard festő fiának, kinek halála után irta meg Monumental effigies of Great Britain és Memoirs műveit. Később Bray E. A. tavistoki vikariushoz ment férjhez. Regényei: De Joix; The white hoods; The protestant; Fitz of Fitz-Ford, a legend of Devon; The borders of the Tamar and the Tavy; Henry de Pomeroy; or the ove of St. John; Courtenay of Walreddon; Novels and romances; Trials of domestic life; The good St. Louis and his times; Hartland Forest, a legend of North Devon; Joan of Arc and the times of Charles VII. of France; Roseteague; Silver limings, of light and shade.

2. B. Ottó Kamill Hugó, bray-steinburgi gróf, bajor államférfiu, szül. Berlinben 1807 máj. 17. Sokáig attaché volt a bajor követségnél Bécsben, majd pedig több kisebb olasz udvarnál. Azután rendkivüli követ lett Szt.-Pétervárott. 1846-ban a bajor külügyminiszterium élére állott, de már 1847 febr. 13. leköszönt. 1848 ápriltől kezdve 1849 márc. 5-ig a királyi ház és a külügyminisztériumi tárcát viselte. Azután visszatart szt.-pétervári követségi állomására. 1860. bécsi követté, 1870. pedig Hohenlohe helyébe miniszterelnökké és külügyminiszterré tették. Mindent elkövetett, hogy a német császárság alapításakor Bajorországnak minél nagyobb önállóságot biztosítson, de azért aláirta Versaillesben 1870 okt. azokat a szerződéseket, melyeknek értelmében Bajorország az uj birodalom tagja lett. 1871. Bécsbe ment követnek. Fia, 3. B. Ipoly Lajos, szül. Athénben 1842., előbb Szerbiában működött mint német követ, 1892 óta pedig Portugáliában van alkalmazva.

Forrás: Pallas Nagylexikon