v. Braziliai Egyesült Államok (Esta-dos-Unidos do Brazil), D.-Amerika legnagyobb állama az Atlanti-oceán, a három Guyana, Venezuela, Kolumbia, Peru, Bolivia, Paraguay, Argentina és Uruguay közt. Peru és Kolumbla felől határai most sincsenek még pontosan megállapítva. Tengerpartjának hossza (az Ojapok torkolatától a Lagoa de Mirim D-i pontjáig) több mint 7000 km.-nyi, területe: 8337218 km².

Területe:

B. gyarmatosított része Ny. felől a LaPlata és Amazon medencéje felé szeliden ereszkedik alá, K-en pedig az Atlanti-oceán felé meredeken esik le. A tenger partján a Lagoa dos Patostól Ny-ra emelkedik a Serra do Mar és különböző nevek alatt (Coxilha Grande, Serra Geral, Serra do Paranapiakaba, Serra do Cubat?o, Serra dos Org?os) a partokkal majdnem egyközüen huzódik el egészen az Amazon folyó sikságának közeléig. Legmagasabb csucsa Liais szerint 2015 m. D-i részében csak folyóktól megszakított fensík szegélyezi; hegylánc alakot csak a Rio Grande állam ÉK-i szögletétől fogva vesz föl. A Serra do Martól Ny-ra a Parahyba do Sul által elválasztva és vele egyközüen halad a Serra da Mantiqueira v. Serra do Espinhaço. Ez a Tiete völgytől É-ra kezdődik Serra de Cantareira néven; Rio de Janeirotól majdnem egyenesen Ny-ra az Itatiajában (2994, mások szerint 2712 m.), B. legmagasabb hegycsucsában éri el legnagyobb magasságát; innen É-ra fordul és Barbacenatól K-re Serra do Sapateiro nevet vesz föl és azután két ágra oszlik. Az egyik Espinhaço név alatt mintegy 300 kmnyi hosszuságban É-nak vonul, és az Itacolumiban (1850 m.) éri el legnagyobb magasságát a másik ÉK-nek tart, különböző neveket vesz föl (Serra de Macaco, Serra de S?o Geraldo, de S?o Sebasti?o, do Brigadeiro) és Serra dos Aimores néven a parti hegységhez csatlakozik. Ugyancsak Barbacenanál ágazik ki Ny-ra az Espigao das Vertentes, amely S?o medencéjét a Paranaétól választja el. Mindezen hegységek összefüggő fensíkot alkothattak, amelyet a folyók osztottak részekre. A S?o Franciscotól Ny ra hasonló egyközü láncok vonulnak É., illetőleg ÉK. felé. Ilyenek a Serra da Canastra, a Serra das Araras stb. Az Araguaya és a Xingu közt van a Serra de Santa Martha. A legnyugatibb a Cordilheira dos Parexis. A Paraguay és Madeiratól Ny.-ra B.-ban 250-400 m. magas fensík terül el, amelynek egyes, kisebb-nagyobb kiterjedésü, depressziók által elkülönített részeit campos és chapadas néven nevezik. Az Amazon környékén és tőle É-ra óriási őserdőkkel borított alföld terül el, amelybe É. felől a Guyanai-hegyek végső kiágazásai: az Almeirimi és Alegrei hegyek nyulnak be.

Történelem.

Az első európai expedició, amely B. partjait látta, még pedig 1499 juniusban, Hojeda Alonzo kapitánysága alatt állott; tagja volt Amerigo Vespucci is. Hét hónappal későbben Vicente Yanez Pinzon pillantotta meg Pernambuco környékét; követte őt 1500 márciusában Diego Lope spanyol hajós; ugyanezen év április havában pedig Alvarez Cabral portugál férfiu jutott el B. Bahia tartományának partjaira, amelyeket ismeretlen földnek tekintett és Ihda da Vera Cruznak nevezett el. 1501. Amerigo Vespucci vezetett ide fölfedező expediciót 1508. és 1515. Diaz de Solis. Az első portugál telepek csak kereskedelmi ügyvivőségek voltak Santa Cruzban és Santa Catharinában. Csakis 1532-ben alapítottak maradandó gyarmatot. Martim Alfonso de Souza e célból S?o Vicente kis szigetet választotta ki, ahol egy Ramalho nevü portugál kalandort talált, aki nagy tekintélynek örvendett a benszülöttek közt. Az uj portugál gyarmat azonban csak nehezen tarthatta fönn magát az egyéb európai kalózok ellen. III. János király tehát ez uj országát hűbérekre osztotta föl; ezeket európaiaknak adta oly föltétellel, hogy külső ellenségeik ellen magukat védelmezniök kell, azonkivül 1549. Bahiát alapíttatta. Igy sem maradhatott meg azonban Brazilia már sokáig Portugália birtokában. Midőn Spanyolország és Hollandia közt a háboru kitört, 1624. a németalföldiek Bahiát elfoglalták; a portugáloknak sikerült ugyan a rá következő évben azt visszafoglalniok, de 1630. illetőleg 1637. Nassaui Móric majdnem egész B.-t hollandi birtokká tette. Midőn Móric eltávozott, a braziliai portugálok föllázadtak uj uraik ellen és őket 1654. országukból kiüzték. 1669. a békét Portugália és Hollandia közt megkötötték; e szerint B. Portugáliáé maradt. Ez az állapot 1808-ig, midőn VI. János portugál király Napoleon fegyverei elől ide menekült, fennmaradt. VI. János átköltözködésével B. megnyilt az idegeneknek, de az európaiaknak nyujtott kedvezmények B. régi lakosainál elégületlenséget szültek; ehhez járult a spanyol délamerikai államok függetlenségi harca is. Mindezekért 1817. Pernambucoban a köztársasági pártzendülést támasztott, amelyet azonban csakhamar elnyomtak. 1821. azonban a kormány mégis kénytelen volt a lisszabonihoz hasonló alkotmányt elfogadni, melyre dom Pedro atyja nevében is megesküdött. Ugvanazon évben VI. János visszavitorlázott Európába; a következő évben pedig B. elszakadt az anyaországtól és a portugál csapatokat kényszerítette B. elhagyására. Dom Pedro fölvevén a császári cimet, mindent megtett, hogy uj hazáját az anarkia ellen megvédje; mindamellett a nép lázongásaival gyakran meg kellett küzdenie; igy 1823., 1824.. 1828. és 1831. Ez utóbbi felkelés kitörése után dom Pedro fia javára lemondott és Európába utazott. II. dom Pedro helyett 9 éven át gyámjai kormányoztak. B. azonban ez idő alatt sem élvezhetett teljes békét. Az elégületlenek több izben megkisértették a hatalmat a maguk kezére keríteni. A 15 éves II. dom Pedro 1840 jul. 23. vette át az uralmat. B. ekkor aránylag nyugalmat élvezett. 1851. az argentiniai diktátorral, Rosasszal keveredett háboruba, amelyben diadalmaskodott. E háboru után B. anyagilag jelentékeny haladást tett és a gyarmatosítás is, különösen a D.-i vidékeken nagyobb lendületet vett. 1865. Paraguay intézett támadást B. ellen, de az előbbinek elnöke, Lopez 1870. elhalván, a háboru csakhamar véget ért. 1871. megkezdődött a rabszolgák felszabadítása: csakhamar azonban ujra abban maradt. 1884. került ujra napirendre. 1885. a parlament elhatározta, hogy legkésőbb 17 év mulva az összes rabszolgák fokonkint szabadokká tetessenek. Ezzel azonban sokan nem elégedtek meg és 1888 máj. 13. törvényt szabtak, amely szerint a törvény kihirdetésével az összes rabszolgák szabadságukat visszanyerik. Ez az ültetvényesek között nagy elégületlenséget keltett. A köztársasági érzelmüek ezt fölhasználták és midőn a császár 1889. olyan intézkedéseket tett, amelyek a látszat szerint leánya, d"Eu grófnő számára akarták a trónöröklést biztosítani, a katonák közt is kitört a forradalom és Deodoro da Fonseca vezérlete alatt az ősz császárt Európába távozni kényszerítették. Ez időtől fogva B. köztársaság. A köztársasági alkotmányt az e célból összehivott kongresszus 1891 febr. 24. fogadta el. Azóta azonban Fonsecát az elnökségről való lemondásra kényszerítették és az állam élén Peixoto alelnök áll.