Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Brazília ok... ----

Magyar Magyar Német Német
Brazília ok... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Brazília oktatásügye

A Brazil Szövetségi Köztársaság a Föld hatodik legnépesebb országa a 159 224 000 lakossal (1995). Az egy főre jutó GDP: 3020 USD (1993). Mint a legtöbb fejlődő országban, Brazíliában is igen fiatal a lakosság, 1990-ben 44,5% volt 20 éves v. még fiatalabb. A lakosság területi eloszlása igen egyenlőtlen, nagy része városi vonzáskörzetekben, különösen a közép-nyugati régióban összpontosul. Ez azzal is jár, hogy míg a községekben és kisvárosokban sok az isk.-épület, addig a nagyvárosokban és a vonzáskörzetekben kevés van belőlük. 1990-ben a gazdaságilag aktív népesség az össznépesség felét tette ki. Ôk átlagosan 5,9 évet töltöttek az isk.-ban, míg az össznépesség 4,8 évet. Brazília 26 áll.-ból és egy szöv.-i kerületből áll. Minden áll. további, az áll.-ok által létrehozott autonóm pol.-i és irányítási egységekre tagolódnak, helyhatóságokra oszlik. A szöv.-i kormányzat felelős a felsőfokú képzésért és a szakképzésért, az áll.-ok elsősorban az alapfokú és középfokú képzésért, míg a helyhatóságok elsősorban az óv.-i ellátásért felelősek. A hiv. nyelv a portugál. Az oktatás a gyarmati idők alatt először a jezsuiták feladata volt, majd a gyarmati hatóságoké. A XIX. sz.-ban a császárság alatt, majd azt követően a köztársaságpártiak alatt nem sokat bővült az isk.-rendszer. Az első egy.-et csak 1920-ban al. Az 1930-ban lezajlott forradalom nyomán az áll. nagyobb felelősséget vállalt az oktatásért. Az Oktatásügyi és Egészségügyi Min.-ot 1931-ben állították fel. 1945 után a demokratikus pol.-i berendezkedés, a gazdasági fejlődés és modernizáció gyors növekedést eredményezett az alap- és középfokú beisk.-zás terén. Az 1964-es katonai beavatkozás megakasztotta ezt a folyamatot, és elitista, elsősorban a középoszt.-t kiszolgáló tendenciák érvényesültek az oktatásban. 1971-ben kísérlet történt a középisk. modernizálására a komprehenzív iskola bevezetésével, de a reform kudarcot vallott, és 1982-ben visszaállították a régi isk.-rendszert. Az elmúlt évek során az óv.-k száma növekedett a legdinamikusabban az urbanizáció és a nők fokozott munkába állása miatt. Míg 1980-ban csak 5,9% addig 1989-ben 17,4% volt az óv.-ba való beiratkozás aránya a 4-6 éves gyerekek közt. Az alapfokú képzés 8 évig tart, ezt követi a 4 éves ált., ill. a 3 v. 4 éves szakképző középisk. A kötelező oktatás 6 éves kortól 14 éves korig tart. Az ált. isk.-i beisk.-zási arány emelkedése a legszembetűnőbb. Míg 1950-ben ez az arány 36,2% volt, addig 1989-ben már 82,1%. A még mindig kedvezőtlen beisk.-zási arány az elszórt kistelepüléseken, ill. a nagyvárosok nyomornegyedeiben élő gyermekek kimaradásával, v. be sem kerülésével magyarázható. A túlzsúfolt nagyvárosokban előfordul, hogy egy tanítási nap csak két óráig tart, míg egyes áll. oktatási közp.-okban akár nyolcórás is lehet. A magas bukási és lemorzsolódási arányok miatt (az ötödik oszt.-ban a tanulók 40%-a kényszerül oszt.-ismétlésre) 100 tanulóból csak 3 végzi el az isk.-t, a legtöbb gyerek nem jut tovább az ötödik oszt.-nál. Ez mind azt eredményezi, hogy az ált. isk.-i tanulók kétharmada túlkoros. A középfokú oktatás is bővült, a koroszt. beisk.-zási aránya ezen a szinten 1989-ben 16,2% volt. A középfok bővülése viszont elsősorban az esti isk.-k számának emelkedését jelentette, a középisk.-ok 79%-a ilyen isk.-ba járt 1987-ben. Talán ennek is tudható be, hogy a lemorzsolódási arány a középfokon 1980 és 1986 között 6,4%-ról 21%-ra ugrott. A felsőokt. is gyorsan bővült a hetvenes évektől kezdve. 1989-ben a megfelelő koroszt. 8,3%-a folytatta itt a tanulmányait. Az egy tanárra jutó hallgatók száma igen alacsony, 12 fő, ami annak is köszönhető, hogy a részidős oktatók aránya eléri az 56,5%-ot. A lemorzsolódási arány 1986 és 1990 között viszonylag magas, 39% volt. A szöv.-i kormányzat ipari és mezőgazdasági szakképző isk.-kat tart fenn az egész országban. Az isk.-rendszeren kívül a munkáltatói szöv.-ek által fenntartott különböző testületek, mint a SENAI (Servico Nacional de Aprendizagern Industrial) és a SENAC (Servico Nacional de Aprendizagern Comercial) is szervez az alap- és a középfokú oktatási szintnek megfelelő szakképzést. Évente 1,6 millió ember végez ezeken a programokon, vagyis háromszor annyian, mint amennyien a középfokú isk.-ban. A részvétel ezeken a programokon ingyenes. Ezeket a szakképző közp.-okat a bértömegre kivetett 1 százalékos adóból finanszírozzák. Az Oktatási és Sportminisztérium, valamint az áll.-ok oktatási titkárságai a felnőttokt. szervezésével foglalkozó részlegeket tartanak fenn, s egyben vizsgákat is rendeznek azoknak a normál képzésből kimaradt felnőtteknek, akik az alsó korhatárt elérték (18 év az ált. isk., 21 év a középisk. esetén), függetlenül attól, hogy részt vettek-e valamilyen felnőttképzésben. Az áll.-ok és a helyhatóságok oktatási titkárságainak országos szöv.-e segít abban, hogy a különböző szinteken meglévő párhuzamosságokat megszüntessék. Az isk.-k is rendelkeznek egyfajta autonómiával, némely áll.-ban a tanárokból, szülőkből és egyéb tagokból álló választott testületek segítenek a közösségi forrásokból finanszírozott isk.-k irányításában. A finanszírozás többcsatornás. Vannak közösségi források, áll. források és magánforrások. Az adókból befolyt összeg bizonyos százalékát az oktatásra kell fordítani, valamint a munkáltatók is hozzájárulnak önkéntes alapon, a bértömeg bizonyos arányában az oktatási intézmények fenntartásához. Az összes közösségi oktatási kiadás a GNP 4,6%-át tette ki 1992-ben. Az ált. isk. első négy oszt.-ában tanítókat hároméves középfokú isk.-ban képezik, az ált. isk. felső négy oszt.-ában és a középisk.-kban tanító tanárokat a főisk.-kon és egy.-eken. A tanárok nagy része képesítés nélküli , de ez nem a tanárképzés szűk keresztmetszetének tudható be, hanem annak, hogy a friss diplomások a munkafeltételek és az alacsony fizetések miatt inkább más területre mennek. A ttv. egyre inkább decentralizált. A szöv.-i kormányzat felelős az alap.-ttv.-ért, ami mindenhol kötelező, viszont a ttv. nem kötelező részeit az áll.-ok oktatási tanácsai, valamint maguk az isk.-k határozhatják meg a helyi igényeknek megfelelően. Ennek ellenére ezzel a lehetőséggel az isk.-k ritkán élnek, mivel a tanárok nincsenek felkészülve erre a feladatra.Az oktatási intézmények, a tanulók és a tanárok száma (1991).

Lannert Judit

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is