Brentano

1. Ferenc, német filozofus, született Marienbergben 1838 jan. 26. Tanár a bécsi egyetemen. A metafizikában határozott teista, helyesli az evolució tanát, de nem fogadja el a Darwin- féle hipotézist. Munkái: Von der mannigfachen Bedeutung des Seienden nach Aristoteles (Freiburg 1862); Die Psychologie des Aristoteles (Mainz 1867); Psychologie vom empirischen Standpunkte (Lipcse 1874); Vom Ursprung sittlicher Erkenntnis (u. o.1889); Das Schlechte als Gegenstand dichterischer Darstellung (u. o. 1892).

2. B. Kelemen, német költő, szül. M. m. Frankfurtban 1778 szept. 8., megh. 1842 jul. 28. Előbb kereskedő akart lenni, azután irodalomra adta magát s szertelen kalandos életet élt, bejárva Jénát, Frankfurtot, Marburgot, Heidelbergát, Bukovinát, Csehországot, Bécset, Berlint stb. 1818. magával és az emberekkel meghasonolva, katolikussá lett és aszkéta életet élt 1824-ig Dülmenben, hogy a sztigmatizált Emmerich Katalin apáca vizióit feljegyezgesse (Leben der heiligenJungfrau Maria. Nach der Anna Katharina Emmerich Betrachtungen München 1852 később egészen megbolondult. Eleinte Mária név alatt irta Satiren und poet. Spiele, Gustav Wasa, s Godwi oder das steinerne Bild der Mutter c. munkáit. Ezek eredeti és bizarr dolgok, valamint Die lustigen Musikanten, Ponce de Leon szindarabjai is. Nagy költői tehetség nyilatkozik Die Gründung Prags c. dramatizált költeményében (Pest 1815), de leginkább sikerültek apróbb novellái, különösen a Geschichte vom braven Kasper und der schönen Annerl. Utazó munkája a rendkivül kedves Gockel, Hinkel und Gackeleia mese volt. Összes műveit (Gesammelte Schriften) testvére B. Keresztély adta ki 9 kötetben 1852-55.

3. B. Lujo, német nemzetgazdasági iró, született Aschaffenburgban 1844 dec. 18-án. Miután a kiválóbb német egyetemeket végiglátogatta, Engellel (l. o.) Angliába utazott. Itt sokat tanulmányozta a munkás viszonyokat, s különösen a munkásszövetkezetek működését. Két értekezést adott ki angol nyelven ezekről: On the history and developement of Gilds and the origin of Trades-Unions (London 1870) és The Growth of a Trades-Union (North British Review 1870) címmel. Majd egész tanulmányának gyümölcseként megjelent 1871-72. németül Die Arbeitergilden der Gegeuwart c. 2 kötetes műve, amellyel egyszerre ismeretessé tette nevét. E könyv értéke részben a munkás szövetségek történetének felkutatásában, részben a munkabérre vonatkozó uralkodó elméletek beható birálatában rejlik. Ezt követték nagy számmal kisebb értekezései, melyek elszórva jelentek meg egyes folyóiratokban és a munkás kérdés megoldásával foglalkoznak. 1882. a straszburgi egyetemen vállalt tanszéket, innen 1888. Stein helyére a bécsi főiskolába ment, 1888. Lipcsében adott elő, jelenleg a müncheni egyetemen a nemzetgazdaságtan tanára. B. az 1885-iki budapesti gazdakongresszuson nevezetes szerepet vitt: Über einen deutsch-österr.-ungarischen Zollverein címen tartott előadásával csatlakozott a nagy vámszövetségnek nálunk fölvetett eszméjéhez. Önállóan megjelent dolgozatai közül még a következőket említjük: Über Einigungsämter (1873); Ueber das Verhältnis von Arbeitslohn und Arbeitszeit zur Arbeitsleistung (1876); Das Arbeitverhältnis gemäss dem heutigen Recht (1877); Arbeiterversicherung (1879); Die Ursachen der heutigen socialan Not (1889); Über nationale Fabriksgesetzgebung (1890); Die Stellung der Gebildeten zur socialen Frage (1890) stb.

4. B. Lőrinc, a badeni forradalom egyik vezérférfia, született Mannheimban. 1813., megh. 1891 szept.18. 1837. ügyvéd lett. 1846. Mannheimban követnek választották, 1848. pedig a nemzetgyülés tagja lőn. A köztársasági mozgalomtól (1848) távol tartotta magát, de védője volt úgy a kamarában mint a sajtóban. Ez okból a kormány nem erősítette meg őt polgármesteri állásában. A radikális párttal ő is elhagyta a kamarát (1849 febr.-márc.). máj. 14. pedig átvette mint az országos bizottság feje Baden kormányzását, de a bizottságban is a mérsékelt elemek támasza volt. Rövid idő alatt Struvevel és pártjával összeütközésbe jött, s midőn a bizottság (jun. 28.) Struve azon javaslatát fogadta el mely szerint a porosz okkupáló sereggel való alkudozás hazaárulásnak tekintessék: B. Schaffhausenba menekült. Itt irta manifesztumát, melyben pártját kiméletlenül ostorozta. Miután a svájci kormány kiutasította, Amerikába költözött (1850), hol telepítvényes lett, mig végre 1859. Chicagóban telepedett le. 1850-67-ig Illinois állam hivatalos lapját szerkesztette. 1862. óta Chicagót képviselte a törvényhozó testületben és 1868. a közoktatási tanács elnöke lett. 1872. visszatért Európába és mint az Egyes. Államok konzula Drezdában élt 1876-ig. Több éven át Illinois államot képviselte a kongresszusban.

Forrás: Pallas Nagylexikon