Brenz

János, Luther mellett a legtekintélyesebb reformátorok egyike, szül. Weilban a Svábföldön 1499 jun. 24. megh. 1579 szept. 11. 1512 óta Heidelbergában tanult, a reformációhoz csatlakozott s 1522. prédikátor lett Schwäbisch-Hallban. Egyik szerzője a «Syngramma Suevicum»-nak; részt vett az 1529. marburgi vallási vitában, az 1530-ki ágostai birod. gyülésen, a hagenaui, wormsi (1540) és a regensburgi (1541 és 1546) vallás-értekezleteken s jelentékeny ellentállást fejtett ki V. Károly interimjével szemben, minek következtében Stuttgartba menekült. Itt préposttá lett 1553. Ez év tavaszán jelen volt Trientben a Confessio Wuertembergica v. Suevica átadása, valamint a tridenti zsinattal megejtendő tárgyalások megindítása végett, midőn szász Móric a zsinatot szétugrasztotta. Katekizmusa Lutheré mellett az egyedüli, mely a német ev. egyházban maradandó becsü volt, a helvét reformátorokkal szemben ő volt a legtüzesebb védelmezője a szigoru lutheri iránynak. A magyarországi ifjak közül is többekre nagy befolyást gyakorolt, többek közt egy ideig Melius Péterre is. Művei összegyüjtve 8 kötetben jelentek meg (Tübinga 1576-1590) V. ö. Pressel Anecdota Brentiana (u. o. 1868). Életét Hartmann és Jäger irta meg (Hamburg 1840, 2 köt.); utóbbi külön is (Elberf. 1862).

Forrás: Pallas Nagylexikon