Bretagne

(ejtsd: bretány), a La-Manche és a nyilt Atlanti-oceán közt fekvő félsziget, Franciaország egykori tartományainak legnyugatibbja; 33888 km² területtel. Az É-i és D-i oldal közt a vizválasztó: a 150-200 m. magas Bretagnei-hegyek, és ezeknek folytatásai: a 300 m. magas Menezihegyek, a Feubusquel és a Menebré nevü hegyek, amelyek az Aven, az Aulne, mellékvizéig nyulnak. Itt kezdődnek az Arréei-hegyek, amelyeknek kopár csúcsai 391 m. magasra emelkednek, azután pedig a Saint-Mathieu-fokig ismét alacsonyodnak. Az Arréei-hegyekhez a Nantes-Bresti csatorna által átszelt alacsony dombok füzik a Montagnes Noirest, amelyek DNy-nak huzódnak; a Steir forrásánál ketté ágaznak, Crozon és Douarnenez félszigeteket takarják és ez utóbbinak öblével szemben, a Méné-Homban érik el legnagyobb magasságukat (330 m.). DK-en a Montagnes-Noireshez a parttal egyközü hegysorok csatlakoznak. A felsorolt hegységek B. belsejét félköralakban övezik; a félsziget belsejét K-ről Ny-nak huzódó hegyek barázdálják. E belső hegytömegeket a lakosok Klein-Breisnek nevezik. B.-ban a római idők előtt nannetek, venetek, osismok, curiosolitok és radonok laktak. Vercingetorix leveretése után ezek is római uralom alá kerültek és ekkor B. Armorika Ny-i részét alkotta. 409 körül azonban B. visszavivta függetlenségét és köztársaságokra oszlott. Lakói számát az angol-szászok elől menekülő britek megszaporították, akikről a félsziget azután mai nevét kapta. Klodvig hatalmát B.-re is kiterjesztette, de lakói a merovingiak hatalmát csakhamar lerázták nyakukról. 799. B. ismét elvesztette függetlenségét; Nagy Károly egy vezére frank iga alá hajtotta. De Jámbor Lajos halála után függetlenségét ismét visszavivta. Normandia hercegei sem voltak képesek B.-t hosszabb időre igájuk alá hajtani és igy az saját grófjai alatt élt. 1170. II. Henrik angol király fia lett B. urává. Gottfried fiát Arturt Földnélküli János megölette. Artur nővére Alice, Fülöp Ágost cselszövényei következtében Mauclerc Péternek, Dreux grófjának (IV. Lajos dédunokájának) vált nejévé 1213. Ennek unokáját II. Jánost IV. Fülöp herceggé tette. II. Ferencben 1488. a B.-i hercegek férfiága kihalt. Örökösét Annát VIII. Károly és ennek halála után XII. Lajos vette el feleségül. B. azonban még most is független maradt; csak midőn Anna leánya, Claude Angoul?me hercegének, a későbbi I. Ferencnek nejévé lett, tudta a lovag király 1532. B. rendelt ajándékokkal és igéretekkel rábirni arra, hogy a francia koronához csatlakozzanak, fentartásával régi szabadságaiknak és kiváltságaiknak. Külön rendi gyüléseit azonban megtartotta. A constituante végre B. külön állásának véget vetett, fölosztván azt a következő öt départementra: Finistere, Côtes-du-Nord, Morbihan, Loire-Inférieure és Ille-et-Vilainere (l. o.). B. a francia forradalom alatt véres küzdelmeknek volt szinhelye. V. ö. Dom Lobineau: Histoire de B., Páris 1707; Courson: Histoire des peuples bretons, Páris 1846; Gibonais: Succession chronologiques des ducs de B. Nantes 1723: Bulletin de la Société archéologiques du Congres breton. Rennes; Dupuy: Hist. de la réunion de la B. á la France, Páris 1880: Joanne: B., Páris; Girard: La B. maritime, 1889. Martin, Les proverbes et contes de B. (Erlangen 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon