Breton de los Herreros
don Manuel, spanyol költő, szül. Quelben (Logrono
tartományban) 1800., megh. Madridban 1873 nov. 13. Madridban nevelkedett s mint
önkéntes szolgált a hadseregben; később államhivatalba lépett. A reakció
bekövetkeztekor (1823) megfosztották állásától. Csak tizenegy évvel később
kapott ismét hivatalt a polgári közigazgatásnál Madridban. A derék férfiut, ki
pedig akkor irói érdemei folytán már közben a nemzeti könyvtár igazgatója lett,
azért mert egy versben Esparterot ünnepelni merészelte, e hivatalából a kormány
1840. egyszerüen elmozdította. Azóta haláláig munkája jövedelméből élt. Már
1837 óta a spanyol akadémia tagja volt. Alig volt 17 éves, midőn első
vigjátékát adták s azóta több mint százötven szinművel (melyek közül 103
eredeti, 62 fordított és 10 átdolgozott) gazdagította nemzete irodalmát.
Legjelesebbek a vigjátékok közt: Marcela, A Madrid me onelos (Visszamegyek
Madridba) s Toto es farsa en este mundo (Minden hamis ebben a világban); a
történeti szinművek közt: Fernando el Emplazado (a törvényszék elé idézett) és
Belido Dolfos. De B. mint lirikus és szatirikus is nevezetes s különösen
erőteljes költői géniusza a guny megsemmisítő fegyverének forgatásában,
szatirái: La hipocresia (a képmutatás) 1834; Epistole moral sobra las
costumbres del siglo (episztola a század erkölcseiről); de Lesverguënza (a
szemtelenség) stb. B. maga adta ki munkáit 5 köt.-ben (1850-52). Válogatott
költői munkái pedig (Obras escogidas) Párisban jelentek meg 2 köt.-ben 1878.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|