Breviarium

(lat.) a. m. rövid áttekintése valaminek, kivonat valamely nagyobb műből. - B. Augusti, melyet a későbbi római császárok alatt B. Imperii néven folytattak, a hadseregről, a bevételekról szóló feljegyzéseket tartalmaz. - B. Alaricianum, azoknak a rendeleteknek gyüjteménye, melyeket II. Alarik király 506. a nyugati gót birodalomban élő rómaiak számára kibocsátott. - B. romanum v. liturgicum. A római kat. papság által kötelességszerüen használt imádságos könyvnek neve breviarium, amely az évnek négy szakára, ill. minden napjára tartalmazza azokat az imádságokat, zsoltárokat, himnuszokat a bibliából, szent atyák irataiból és a szentek legendáiból vett részleteket, melyeket minden fölszentelt pap a halálos bűnnek, a javadalommal biró lelkészek pedig azonfelül jövedelmük egy része elvesztésének terhe alatt elvégezni tartoznak. Jelenlegi alakját valószinüleg VII. Gergely pápának köszöni, aki (1074-ben) az isteni tiszteletnél használatban volt négy terjedelmes könyvet (Psalterium Lectionarium, Antiphonarium és Martyrologium) megrövidítette (s ezért is nevezik breviariumnak és egy kompendiumba, a B. R.-ba foglalta. A B. alkotó részei általában a) a zsoltárok (psalmodium) b) a szentirásból vett egyes részletek, c) a capitulumok, szentirási helyek, melyek rövidségüknél fogva lectiones breves néven is ismeretesek, d) responsoria v. responsorii (t. i. psalmi). Rövid feleletek, amelyekben a kórusról mintegy visszahangzik a hivek vallásos hangulata, melyet a fölolvasott szentirási idézetek lelkükben keltettek; e) a versek (versus), idézetek a zsoltárokból, bevezetik és befejezik a B. nagyobb terjedelmü részleteit; f) antiphonoe (vox reciproca, váltakozó ének); g) cantriea a himnuszokkal együtt a B. költői részét teszik: h) a himnuszok. Az évszakok szerint a B. áll tavaszi, nyári, őszi és téli részekből (pars vernalis, oestivalis, autumnalis, hyemalis és az officium egyes részeinek időrendben való egymásutánja a következő: matutinum, laudes, horoe, vesperoe, completorium. A B. utolsó revizióját VIII. Orbán pápa eszközölte, azóta számtalan kiadást ért. A B. javításának kérdésével a vatikáni zsinat is foglalkozott. - B. extravagantium, Bernát páviai prépost, egyházjogi forrásgyüjteménye, melyet később Compilatio primának neveztek. Célja volt Gratianus dekrétumát kiegészíteni az abban nem foglalt zsinati határozatok, töredelmezési kánonok, s főleg pápai ügylevelek, leiratok összegyüjtése által, amelyeket extravaganteseknek neveztek. Keletkezési ideje 1187 és 1191 közé esik. Főjelentősége, hogy ez kezdi meg a tudományban és a rendszeres törvényhozásban később állandóvá vált felosztást a judex, judicium, clerus, sponsalia közt.

Forrás: Pallas Nagylexikon