Brissot

János Péter (de Ouarville v. Warville), francia politikus, szül. Chartresban 1754 jan. 14., kivégezték 1793 okt. 31. Tanulmányai bevégeztével mint iró a monarkiaellenes ellenzékkel működött. Munkáit Voltaire is megszerette, de az udvar üldözte s 1784. nehány hónapig a Bastilleban ült. Egy másik elfogatás elől (az Orleansi herceggel szőtt összeesküvés miatt) Londonba menekült, hol a rabszolgakereskedés ellen agitált. Párisba visszatérve 1788. a Société des amis des noirst alapította s ennek megbizásából Északamerikába ment. Mikor visszatértével a forradalom kitört, La patriote francais cimü nagyon elterjedt lapjában igyekezett a forradalom ügyét szítani s a mozgalmak központja lett. Beválasztatván a párisi községtanácsba, képviselte a várost a nemzetgyülésben s feje volt a Brissotins-pártnak, amelyet Girondisták név alatt ismerünk. Rajongott a köztársaságért, háborut akart minden koronás zsarnok ellen s egész Európát republikává szerette volna átalakítani. Franciaország külügyi politikájára ebben az időben nagy befolyást gyakorolt. Utolsó jelentékeny tette a háboru-üzenés volt Angliának és Hollandiának 1793 tavaszán. Akkor már szakított a radikálisokkal s úgy látszik, hogy a Tuileriáknak 1792 aug. 10. történt megrohanása az ő akarata ellenére történt. Az 1792 szeptemberi mészárlások után a szakadás elkerülhetetlen volt. Rászavazott ugyan a király megölésére, de a népre való hivatkozással s úgy mint mások is, saját élete vesztése miatti félelemből. Hanem azért 1793 máj. 31. ő is osztozott a Girondisták közös sorsában. Azzal vádolták, hogy egyetért az udvarral; Moulinsban elfogták, hol Legs a mes enfants c. alatt (megjelent a fia által kiadott Mémoirs de B. sur les contemporains et la révolution française-ban 1830) emlékiratait irta.

Forrás: Pallas Nagylexikon