Britannia-fém

(Britannia-Metall), ón és antimonium ötvénye, melyben néha van réz, ólom, cink és bizmut. A normális ötvény 90-92% ónból és 10-8% antimoniumból áll. A B. fém ónfehér, néha a kékesbe játszó, a platinához hasonló szinü. Fajsulya az összetételtől függ, átlag 7,3. Szilárdsága olyan mint az óné, azonban ennél keményebb, miért is jobban fényezhető. Igen jól hengerelhetjük, nyujthatjuk, sajtolhatjuk és nyomhatjuk, reszelni is jól lehet. Törése sűrü szemcsés v. horgas, hangja csengő és szép. A levegőn egy könnyen nem rozsdásodik, a szerves savakkal, így p. az ecetsavval szemben épp oly állékony, mint az ón, ezért belőle teás kannákat, akanalakat s egyéb evő eszközöket készítenek; csak arzént ne tartalmazzon, mert ettől a nedves levegőn meghomályosodik, rideg lesz és mérges roszdát fog. Az ötvény készítésekor először a rezet ömlesztik meg, ehhez adják az ón egy részét és az antimont, ekkor a tüzet gyengítik és az utolsó ón adalékot adják be, mire az ötvényt vasruddal megvakarják. Az ömledéket acél v. sárgaréz formába öntik, melyet vérkővel kennek be, hogy az ötvény hozzá ne tapadjon; jó a terpentinolajjal befüstölt forma is. Öntés előtt a formát jól meg kell melegíteni. Sok tárgyat hézagöntéssel készítenek. Mivel a B. lemezek könnyen idomíthatók, sok tárgyat az esztergán, famintákon vgy erőkalapácsokat alakítanak ki. Az egyes részek összeforrasztására gyors forrasztót használnak, melyet pórisporba vagy olaj és kolofinium keverékébe merítenek. A kész árut igen finom, félig nedves homokkal vagy smirgel-porral csiszolják és száraz tripelporral v. bécsi mésszel fényesítik. A galván uton nikolozott B. fémárukat alboid-nak és a tombakkal bevontat szimolór-nak nevezik. A B.-fém gyártása különösen Angliában (ahol föltalálták) Birmingham és Sheffield városában virágzik, fontos még Elberfeld és Lüdenscheidt ipara. V. ö. Bischoff, Das Kupfer u. seine Legierungen (1865); Ledebur, Die Legierungen (1890).

Forrás: Pallas Nagylexikon