Emil, olasz iró és államférfi, szül. Milanóban 1814 febr., megh. Rómában 1892 febr. 20. Az 1848. forradalom után, melyben mint az ideiglenes kormány tagja, Károly Alberttel alkudozott, Torinóban az államtudományok tanára lett; 1859. visszatért Milanóba s a Lombardia c. hirlapot szerkesztette; 1861-76. tagja volt a parlamentnek s Menabrea alatt 1867-69. közoktatásügyi minister volt. Munkái: Dellc imposta sulla rendita e del capitale in Inghilterra e negli Stati Unitit (Torino 1856; 2 köt.), Studi constituzionali (Milano 1860); Delle forme parlamentari (u. o. 1865); Vita di Fererico II. il Grande (u. o. 2 kötet, 1874-76); Il regno di Federico II. di Prussia (2 köt., Róma 1879-80). Ezenkivül Giorgini Giambattsitával együtt a Nuovo vocabolario della lingua parlata szerkesztését is vezette.