Brondilmontibus

János, pécsváradi apát, akit V. Márton pápa 1424 nov. 15. kalocsai érsekké tett; úgy látszik, hogy Zsigmond vonakodott őt elismerni, mert 1425. úgy beszél a kalocsai érsekségről, mint amely nincsen még betöltve. B. képviselte a baseli zsinaton a magyar egyházat s kitünt tudományosságával. Cillei Hermann, Tótország bánja és Zsigmond király ipja nem szivelhette őt, sőt 1435. elfogatta s elzáratta; az 1436. királyi okmányok újból megüresedettnek mondják a kalocsai érsekséget. Kétévi fogság után, az időközben lehalt Cillei Hermann fia, a pápa közbevetésére, szabadon bocsátotta. Mikor halt meg, nem tudni.

Forrás: Pallas Nagylexikon