Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bronz korsz... ----

Magyar Magyar Német Német
Bronz korsz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bronz korszak

Thomson, a dán régész 1836. állította fel azt az elméletet, hogy az emberi nem kulturájának legrégibb emlékei három stádiumról tanuskodnak: a kőkorszakról, melyben a fém használata még ismeretlen volt, a B.-ról s utána a vaskorszakról. Thomson ez által uj tudományt, az ősrégészetet, v. a mint elnevezte a történelem előtti (prehisztorikus) régészetet alapította meg, melyet a filológusok kezdetben elismerni vonakodtak. A dán tudós számos tanítványai, a dánok közt főleg Worsaae és Sophus Müller, a svédek közt Hildebrand és Montelius, s a norvég Undset tovább fejlesztették e tudományt, mely egész Európában népszerűvé válik. Angolországban Francks, sir John Lubbock és Evans; Németországban Virchow, Tischler, Naue; Olaszországban Pigorini, Strobel és Chierici; Franciaországban Chantre és Mortillet; Svájcban Keller Ferdinand, Gross és Gosse; Finnországban Aspelin; Ausztriában báró Sacken, Hörnes és Much Máté annyire bővítették és előre vitték e tudományt, hogy most már a filologiai iskola is elismeri.

Nálunk Jankovich Miklós, Kubinyi Ferenc és Kiss Ferenc foglalkoztak a magyarországi bronzleletekkel, de Rómer Flóris lett az uj tudomány legkiválóbb apostola, kinek most Hampel József legbuzgóbb tanítványa és folytatója, ez adta ki t. i. a magyarországi B. emlékeit. Lindenschmit, a mainzi római-germán muzeumnak megalapítója azonban nagy apparátussal tagadta, hogy a bronz megelőzte a vas használatát, s 1860. felállította azt az elméletet, hogy mind a bronzfegyverek, szerszámok és ékszerek, melyeket Közép-Európában és Skandináviában, hol mint sirmellékleteket, hol mint rejtett kincseket felásnak, etruszk gyárakban készültek és kereskedés után jutottak északra. Miután azonban mindenütt hol ritkábban - hol miként Magyarországban - gyakrabban találtak öntőmintákat, bronzrögöket, s nem sikerült öntvényeket, most általában elfogadták már a bronzeszközök helybeli eredetét. Észrevették azt is, hogy a kőkorszak, B. és vaskorszak őskori emlékei fővonásukban mindenütt hasonlítanak ugyan egymáshoz, de bizonyos területeken sajátságos jelleggel birnak. Most tehát a B.-beli emlékeket több egymástól különböző csoportokba foglalják össze, jelesül a szibériai, kaukázusi, magyarországi, skandináv, olasz, görög, angol, francia, spanyol-portugál és svájci csoportokat.

A bronz oly keveréke a réznek és ónnak, mely keményebb és szivósabb s ugyanazért használatra alkalmasabb, mint akár a réz, akár az ón, s miután használata elterjedt Európa és Ázsia minden népénél, az a kérdés merült fel, melyik nép találta fel a keverék titkát. Erre bizonyossággal nem felelhetünk, de miután az ón nagyobb mennyiségben csak Hátsó-Indiában és csak később Cornwallban találtatott, általános az a feltevés, hogy a bronz feltalálása Indiának köszönhető, s hogy a bronzkultura onnét terjedt el Európába is, még pedig nem valamely hódító nemzet, hanem kereskedés utján. Assziriában és Egyiptomban már másfél ezer évvel Krisztus születése előtt fordulnak elő bronzkardok és szerszámok. Erre az időpontra teszik tehát a B. kezdetét, melyre Görögországban körülbelül ezer évvel Krisztus előtt a vasnak fegyverekre és szerszámokra való használata következett, s csak az ékszerek, fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk, övek, csatok készültek bronzból, részint meg aranyból is, de az ezüsttel csak a későbbi vaskorszakban ismerkedtek meg a népek. Közép-Európában és Skandináviában a B. csaknem a római időkig tartotta fenn magát. Az emberi nem kulturájának három fokát, a kő-, bronz- és vaskorszakot, most már általában elismeri a tudomány azzal a hozzátevéssel, hogy a kő- és bronzkorszak közt elismer még egy átmeneti rézkorszakot.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is