Brookit

a titánsavnak, illetőleg titándioxidnak (TiO₂) egyik trimorf ásványmódosulata, a másik kettő az anatasz és az ruti; emezeknél ritkább. Rombos rendszerbeli vékony táblákban kristályosodik, ritkábban oszlopos és piramisos alakokban. Sárgásbarna, jácintpiros, majd vas fekete; fémes gyémántfényü, áttetsző v. át nem látszó. K. 5,5-5: fs. 3,8-4,1, izzítás által fajsulya néhány tizeddel fokozható. Egy irányban (rövid átlós véglap) hasad. A legszebb kristályok Angliából (Wales: Tremaddoc; Franciaországból (Dauphiné: Oisans, Savoya, Tete noire, Chamouni), Svájcból (Uri: Maderan-völgy), a legnagyobbak Tirolból ismeretesek. Az Urálban (Miaszk) is találni. E-Amerikában Arkanzaszban (Magnet-Cove) vasfekete, piramisos kiképződésü (látszólag hatszöges piramisra emlékeztető) B. fordul elő, melyet külön ásványnak tartottak és arkanzit néven irtak le (Shepard 1848), nem egyéb, mint a B. egy változata. A B. név Lévy-től való (1825), ki Brooke H. J. angol krisztallográfus tiszteletére nevezte el.

Forrás: Pallas Nagylexikon