Brookit
a titánsavnak, illetőleg titándioxidnak (TiO2)
egyik trimorf ásványmódosulata, a másik kettő az anatasz és az ruti; emezeknél
ritkább. Rombos rendszerbeli vékony táblákban kristályosodik, ritkábban
oszlopos és piramisos alakokban. Sárgásbarna, jácintpiros, majd vas fekete;
fémes gyémántfényü, áttetsző v. át nem látszó. K. 5,5-5: fs. 3,8-4,1, izzítás
által fajsulya néhány tizeddel fokozható. Egy irányban (rövid átlós véglap)
hasad. A legszebb kristályok Angliából (Wales: Tremaddoc; Franciaországból
(Dauphiné: Oisans, Savoya, Tete noire, Chamouni), Svájcból (Uri:
Maderan-völgy), a legnagyobbak Tirolból ismeretesek. Az Urálban (Miaszk) is
találni. E-Amerikában Arkanzaszban (Magnet-Cove) vasfekete, piramisos
kiképződésü (látszólag hatszöges piramisra emlékeztető) B. fordul elő, melyet
külön ásványnak tartottak és arkanzit néven irtak le (Shepard 1848), nem egyéb,
mint a B. egy változata. A B. név Lévy-től való (1825), ki Brooke H. J. angol
krisztallográfus tiszteletére nevezte el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|