Brouckere
1. Henrik Mária József Ghislain de, belga államférfiu, szül.
Brugesben 1801-ben, megh. Brüsszelben 1891 jan. 25. Jogot hallgatott Liegeben s
1820. ügyvéd lett. A forradalom kitörése után (1830 aug.) a brüsszeli
felebbezési törvényszék birájává és a nemzeti kongresszus tagjává lett. Tagja
volt azon küldöttségnek is, mely a belga koronát Lipót koburgi hercegnek
ajánlotta fel. Mint önkéntes részt vett továbbá a hollandok ellen viselt
háboruban (1831). 1833 óta szakadatlanul képviselte a kamarában Brüsszel
városát. 1840. Antwerpen kormányzója lett. Nemsokára azonban ismét megjelent a
kamarai ellenzék soraiban és hevesen megtámadta a Van de Weyer kabinetet s
főképen d"Anethan igazságügyi minisztert. A szabadelvü párt gyözelme után
(1847) tárcanélküli miniszterré lett és több rendbeli diplomáciai küldetésben
járt Olaszországban. A Rogier- és Frere-Orbán-kabinet bukása után (1852 okt.
31.) az u. n. engesztelő miniszteriumot szervezte, mely a párttusák és
versengések megszüntetésére törekedett. E közvetítő politika azonban a
szabadelvü pártnak csak mérsékelteb részénél talált viszhangra, s midőn a
keleti háboru Belgiumot sulyos válsággal fenyegette, az egész miniszterium
beadta lemondását (1855 márc.). erre a király B.-t ujabb miniszterium
megalakításával bizta meg, de ő Deckernek engedte át a tért. Folyton bár, de
mérséklettel küzdött azon engedmények ellen, melyeket utódjai a katolikus
reakciópártnak tettek. Öreg korában megvakult s 1870. teljesen visszavonult a
politikai pályától.
2. Károly Mária József Ghislain de, belga államférfiu, szül.
Brugesben 1796 jan. 18., megh. 1860 ápr. 20. Ifju korában résztvett a waterlooi
csatában. 1826. a második kamarának tagja lett és egyúttal a szabadelvü
ellenzék feje és Belgium függetlenségének előlharcosa. A 1829 dec. 11-iki
királyi üzenet kihirdetése után kilépett az államszolgálatból. Az 1830 szept.-i
döntő küzdelmek után előbb az orániai család trónjelöltsége mellett
buzgólkodott, később, a nemzet kongresszusban, a nemoursi hercegre szavazott.
Az ideiglenes kormány alatt rendre hozta a pénzügyeket, mire 1831 aug. 3.
belügyi, aug. 16. pedig hadügyi miniszterré nevezték ki. Pár hó alatt 80.000
főnyi sereget teremtett, de midőn a kamarák az e célra kért hitelt sokalták,
1832-ben beadta lemondását. 1834. a pénzverő intézet igazgatója és azonkivül a
brüsszeli egyetem tiszteletbeli tanára is lett. Tielemanssal megindította a
Répertoire de l"administration et du droit administratif cimü szaklapot. 1835.
megalapítá a belga nemzeti bankot, mely azonban 1838. a politikai bonyodalmak
folytán kénytelen volt fizetéseit beszüntetni. Brüsszel 1840. választotta be a
kamarába, Rogier miniszter pedig még ugyanazon esztendőben a főváros
polgármesterévé nevezte ki. Mint ilyen kivált az 1846-i éhség és az 1849-ki
kolera idejében szerzett nagy érdemeket. 1847-ben a brüsszeli gazdászati, 1848.
pedig a földmivelési kongresszusnak volt elnöke. Sokat fáradozott az ország
iparának és kereskedelmének előmozdítása érdekében. A grófi cimet, mellyel a
király ki akarta tüntetni, nem fogadta el. V. ö. Juste: Charles de B. (Brüsszel
1868).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|