Brown

1. Ford Madox, angol festő, szül. Calaisban 1821. Fiatal korában megnyilatkozott tehetsége s még 1835. a brugesi akadémiára ment, aztán Genfben és Antwerpenben folytatta tanulmányait. Ez utóbbi helyen festette első nagyobb képét: A hihetetlen gyónása cimüt. Néhány évig még Párisban tartózkodott s 1845. Londonban telepedett meg. Képeit tisztatermészetességre, éles jellemzésre és drámaiságra törekvő egészséges realizmusa jellemzi. Kiváló müvei: Wiclef bibliafordítást olvas fel (1848); Lear király; Fiatal anya (1849); Chaucer III. Edvard udvarán (1851); Krisztus megmossa Péter lábát (1852). Ezek után festette főmüveit, melyek a következők: Haidée és don Juan; József köntöse; Sir Tristram halála és egy jelenet Cromwell életéből.

2. B. György, északamerikai ujságiró és államférfiu, szül. Edinburghben 1805. Kitünő nevelésben részesült s atyját a new-yorki The British Chronicle szerkesztésében támogatta. Elvállalván a The Banner c. egyházi folyóirat szerkesztését, Torontóba (Kanada) költözött. 1843. megalapította a The Globe c. lapot s abban, valamint 1851 óta a parlamentben Kanada szabadságának ékesszóló előharcosa volt. A kanadai gyarmatoknak szövetségben való egyesítése, a Dominion of Canada, mely 1867 jul. 1. lépett életbe, első sorban az ő műve.

3. B. György Loring, északamerikai festő, szül. Bostonban 1814 febr. 2. Healey tanítványa volt, azután Párisba ment, hol Isabey tanítványa lett; 1840. Olaszországba ment, hol 20 évig tartózkodott. 1860. tért vissza Amerikába. többnyire valódi tájképeket fest és különösen ragyogó szinezése és távlata kitünő. Művei Holdvilágos éjszaka Velencében (1846); Porto d"Anziói táj (1852); Zivatar (1858); A new-yorki öböl; Az utolsó napsugár a Campagnában; A Vezuv a tengerről nézve B. karcolatai is nagyon becsesek, finomságuk majdnem utólérhetetlen.

4. B. Henrik Kirke, északamerikai szobrász, szül. Leidenben (Massachusetts) 1814.; 1832-34. Bostonban az arcképfestést tanulmányozta, azután Cincinnatiba költözött s a szobrászatra szentelte magát. Itt készítette el 1837-ben az első márvány mellszobrot. Több évig Olaszországban volt s 1846. tért vissza Amerikába, Brooklynbe. Itt alkotta meg a párduccal küzdő indián cimü bronzcsoportot, Washington nagy lovasszobrát a new-yorki Union-square-re (1856), Clinton de Witt kormányzó nagyszabásu szobrát, Green tábornok szobrát a washingtoni Kapitolium számára, Scott tábornok lovasszobrát, stb. Nagyobb művein kivül apróbb ideális alakokat is készített, mint Dávid, Ruth, Rebeka, Adonis stb.

5. B. János, alapítója a nevéről elnevezett rendszernek (Brownianizmus), szül. Buncleban (Skótország) 1735 v. 1736., megh. 1788. Nagy nehézségek közt érte el célját, hogy teologus lehessen, e pályát azonban odahagyta s az orvosira lépett. Cullen edinburghi orvostanár vette őt pártfogásába, kinek később nagy ellensége lett. Munkája, melyben rendszerét kifejté, 1780. jelent meg Elementa medicin"cimmel. B. alárendelt dolognak tartja az orvosra nézve az emberi szervezet minuciózus ismeretét. Szerinte az élet nem egyéb, mint ingerlékenységnek és ingernek eredménye. Ha e kettő egyensulyban van, egészséges az ember. Fokozott inger szténiát, ellenkezője, tehát normálisnál kisebb inger, aszténiát (direct asthenia) okoz. Tulságos inger ugyancsak aszténiát (indirect asthenia) idéz elő. Ebből indul ki terápiája is. A szténia gyógyitása az ingerlékenység és inger csökkentése, a «direct asthenia» ingerfokozást kiván. «Indirect asthenia» az ingerlékenység fokonkint való emelését szükségeli. Ezért szerepelnek B. terápiájában az alkohol, éter, kámfor, ópium. B. tanai saját hazájában kevéssé találtak viszhangra, annál inkább Német- és Olaszországban.

6. B. János, északamerikai politikus, a rabszolgaság ellen küzdő párt egyik vezérfia, szül. Torringtonban 1800 máj. 9., megh. 1859 dec. 2. Merész vállalkozónak bizonyult; előbb farmer, később gyapotkereskedő volt. 1854. két fiával Kansasba költözött, hol a szomszéd területekből betörő rablóbandák ellen guerilla-harcot viselt. Mint a rabszolgaság ellensége, százával felszabadította a négereket Kansas és Missouri területén. Hogy a rabszolgaságra döntő csapást mérjen, 1859. Virginia államba tört; ekkor azonban kudarcot vallott. A nép és rabszolgák cserben hagyták, a kormány hadai pedig elfogták, mire az ellenfeleiből alakított esküdtszék halálra itélte. Ez itélet alapján azután Charlestonban felakasztották. B. bátran halt meg eszméiért. Kivégzése egyrészt a déli államok elbizakodottságát növelte, másrészt azonban az északi államoknak a rabszolgaság eltörlésére irányuló törekvéseit fokozta.

7. B. Róbert, angol skizmatikus, a brownisták szektájának alapítója, született Northamptonban 1549., meghalt 1630.; Cambridgeben teologiát tanult s mint norwithi lelkész az ottani ujrakeresztelők közt számos hivőt szerzett magának, kikkel egyetemben elszakadt a püspöki egyháztól és a puritánoktól, mert ezek, véleménye szerint, eltértek az apostolok rendeleteitől. Mivel kiméletlen polémiát indított meg a püspöki egyház és annak alkotmánya ellen, üldözték és fogságra vetették. Ő ugyanis azt követelte, hogy minden egyes hitközség teljesen független - independens - legyen s önkormányzási joggal birjon. B. fogságból kiszabadulva, Middelburgba (Zeelandban) ment s ott hitközséget alapított. Látszólag az egyházzal megbékülve, 1585. ismét megjelent Angliában. Midőn azonban támadásait a püspöki egyház ellen tovább folytatta, 1590. Peterborugh püspök exkommunikálta. Midőn ismét teljesen alávetette magát az egyháznak, lelkészi állást nyert, melyet azonban egy vikáriusra bizott, maga pedig rendetlen életmódra adta magát. Egy törvényszolgával szemben elkövetett erőszakos tette miatt ismét (most harminckettedszer) fogsága esett s itt halt meg. B. helytelenítette a zsinattartást, az egyházi házasságot, a szentségeknek az eddigi mód szerint való kiszolgáltatását, az egyházi imákat, köztük a Miatyánkot s ezenkivül az egyházi intézmények legtöbbjét. Hivőit, kik halála után Barrov alatt egyesültek (s ezért barrowistáknak is hivatattak), Angliában nagyon üldözték, miért is elszéledtek s nagyobbára Hollandiába menekültek. A brownisták elvei később Észak-Amerikában általános érvényre jutottak.

8. B. Róbert, angol botanikus, szül. Skótország Montrose városában, ahol atyja lelkész volt, 1773 dec. 21., megh. Londonban 1858 jun. 10-én. Aberdeen és Edinburgh egyetemein orvosi pályára készült; 1795. évben sebésszé nevezték ki az Irlandban állomásozó ezredbe, ahonnan 1801-ben az Investigator nevü hajón Ausztrália addig ismeretlen partvidékeinek botanikai átkutatására indult. 1805-ben 4000-nél több s nagyobbára csak most fölfedezett növényfajból álló gyüjtéssel tért vissza hazájába. Első közlése: Prodromus flor" Nov" Holandi" cimmel Londonban 1810. jelenhetett meg, amelyet Oken az Isis-ben lenyomatott és Nees von Esenbeck B. pótlásaival bővítve adott ki (Nürnberg 1827). Ausztrália növénycsaládainak eloszlása Remarks on the botany of terra australis cimen jelent meg (London 1814). Más kutatók onnan való gyüjtését a Supplementum primum flor Nov Hollandi címü műve (London 1830) közli. Tekintélye előtt meghajolva mások is reá bizták gyüjtésük földolgozását; igy Horsfield 1802-1805-iki Jáva-szigetbeli kutatását is B. adta ki (Plant" javanic" 1838-40), továbbá Salt abissziniaiai (1816), Christian Smith Kongo-melléki (1818), Oudney Denham és Clapperton középafrikai (1822-24) utazásából való növénygyüjtéseit szintén ő dolgozta fel. A sarkvidéki utazók, mint J. Ross, Parry, E. Sabine és Franklin utleirásaik botanikai részét vele készítették el. A Linnean Society B.-t 1829-ben elnökévé, 1840-ben elnökévé választotta s e tisztségről csak 1853-ban elöregedése miatt mondott le. A királyi pénztárból évi 200 font tiszteletdijat kapott és öreg napjaira nyugodtan élhetett. Apróbb munkáit Bennett adta ki: The miscellaneous botanical works of R. Br. (London 1866-1668, két köt.). Ugyanő irta meg Br. életraját is (u. o. 1859).

9. B. Tamás, skót filozófus és költő, született Kirkmabreckben 1778 jan. 9., megh. Londonban 1820 ápril 2. Gyakorló orvos volt. Főbb munkái: Observations on the Zoonomia of Erasmus Darwin (Edinburgh 1798); Inquiry into the relation of cause and effect (1835); Lectures on the philosophy of the human mind (Edingburgh 1820); Lectures on the philosophy of the human mind (Edinburgh 1820); Lectures on ethics (1856. adta ki Chalmer); Poems (2 köt., Edinburg 1804); The paradise of coquettes (1814); The wanderer in Norway, with other poems (London 1816); The war flend and other poems (u. o. 1817); Agnes (Edinburgh 1818); The poetical works of T. B. (4 köt.) 1817. jelentek meg.

Forrás: Pallas Nagylexikon