Brucin

(caniramin, vomicin). A Strychnos nux vomica növény kérgében (hamis Angustura kérek) és magvaiban (ebvész-magvak), továbbá a Szt. Ignác babban a sztrichnin társaságában előforduló nagyon mérges alkaloida. 1819. Pelletier és Caventon fedezték föl a hamis Angustura kéregben. Képlete C₂₃H₂₆N₂O₄; kémiai szerkezete nem ismeretes. A hamis Angustura kéregből úgy készül, hogy borszesszel kivonják; a folyadékot szárazra párologtatják és a maradékot vizben oldják. A festő anyag eltávolítása végett a vizes oldatot ólomecettel elegyítik, majd a csapadékról leszűrt folyadékba kénhidrogéngázt vezetnek azért, hogy az ólom összes mennyisége leváljék. Az újból leszürt folyadékot a sztrichnin eltávolítása végett magnéziával főzik; végül a folyadék tisztáját erősen besűrítik; a kihüléskor a B. kikristályosodik. Higitott borszeszből négy molekula vizzel kristályosodik, szintelen, átlátszó monoklin prizmákban. Vizben alig oldódik (320 s. r. hideg és 150 s. r. forró vizben), borszeszben könnyebben, éterben oldhatatlan. Ize nagyon keserü. Lugos kémhatásu és az alkaloidák többi általános kémhatását is mutatja. Tömény kénsavban szintelenül oldódik, de ha ez oldathoz kevés salétromsavat elegyítenek, intenzív vérpiros szinü lesz. Minthogy a piros szint a salétromsav legcsekélyebb mennyisége előidézi, e reakció alapján kis mennyiségü salétromsav kimutatható. Sói nagy számmal ismeretesek, többnyire szépes kristályosodnak. A B. igen mérges alkaloida, amely hatására nézve a sztrichninénál ugyan jóval gyöngébb, de azért 0,25 g.-ja a házi nyulat megöli. Az idegrendszerre, különösen a gerincvelőre hüdítőleg hat. Kis adagban ebdühellenes gyógyszerül használták.

Forrás: Pallas Nagylexikon