Bruck

Károly Lajos, báró, osztrák pénzügyminiszter, szül. Elberfeldben 1798 okt. 8., megh. 1860 ápr. 23. Résztvett az 1815-iki hadjáratban, azután beutazta Angliát és Franciaországot, 1821. pedig, hogy a görög szabadságharcban részt vegyen, Triesztbe utazott, hol azonban állandóan megtelepedett s mint a Lloyd-társulat egyik alapítója és igazgatója nagy tekintélyre tett szert. 1848. beválasztották a német nemzetgyülésbe és a bécsi októberi forradalom után a Schwarzenberg-Stadion-féle minisztériumban elvállalta a kereskedelem, ipar és közmunkák tárcáját. E minőségében rendkivüli tevékenységet fejtett ki. Kereskedelmi kamarákat állított fel, reformálta a postát és a konzuli hivatalokat, fontos táviró vonalakat létesített, vasutakat épített stb. 1849. a császár érdemei jutalmául bárói rangra emelte. 1851. elbocsátották s miután 1853. Konstantinápolyban fontos diplomáciai missziót teljesített, 1855. a pénzügyminiszteri tárcát vette át. De az általa sürgetett mélyreható reformokat nem vitték keresztül s az 1859-iki olasz háboru aztán annyira tönkretette Ausztria pénzügyi hitelét, hogy a B.-tól kibocsátott sorsjáték kölcsönre 200 millió helyett csak 70 milliót irtak alá. A pénzügyi bajt politikai reformok utján akarta orvosolni, s a császárnak egy emlékiratot nyujtott át (Die Aufgaben Österreichs c. alatt, megjelent 1860. Lipcsében), melyben szabadelvü reformokat sürgetett: képviseleti alkotmányt minden koronatartomány számára, a vallásfelekezetek, egyenlősítését, szoros csatlakozást Németországhoz stb. Ezáltal a befolyásos körök haragját vonta magára, ellenségei pedig felhasználták ellene az Eynatten-féle sikkasztási perben történt vallatásokat. 1860 ápr. 20-án mint tanu a vizsgálóbiró elő idéztetvén, a császártól elbocsáttatását kérte, amit kegyvesztés alakjában meg is kapott. Erre ápr. 23. reggel felmetszett nyakkal találták ágyában. Hagyatéka pontos felvétele után kitünt, hogy vagyonát az állami szolgálatban nem növelte. A pör folyamán kiderült az is, hogy az Eynatten-sikkasztásban nem volt része, de hivatalos helyről csak egy évvel később történt eziránt határozott nyilatkozat. Érdekes emlékiratát volt magántitkára, Heller Izidor adta ki (Memoiren des Barons B. aus der Zeit des Krimkriegs, Bécs 1877), Allg. Deutsche Biogr. III. 376. Wurzbach, II. 165 és IX. 373. Springer, Gesch. Österreich II.

Forrás: Pallas Nagylexikon