Bruni
Leonardo, kiváló olasz humanista, szül. Arezzóban 1369.
(amiért is gyakrabban csak mint Leonardo Aretinot említik), megh. 1444 márc. 9.
Eleinte jogot tanult Firenzében, de midőn 1396. Chrysolorás Manuél görög tudós
az ottani egyetemen a görög nyelvet és irodalmat kezdte tanítani, ő is egész
lelkesedéssel vetette magát ezek tanulmányozására. 1405. pápai titkár lett,
1410. pedig Firenze kancellárja. Már a következő évben ismét Rómába tért
vissza, elment XXIII. Jánossal a konstanzi zsinatra, azután pedig ujra
Firenzében telepedett meg, hogy megirja a köztársaság történetét. 1427. ismét
kancellár lett s az is maradt egész haláláig. B. a humanisztikus műveltség
emeléséhez főkép görög klasszikusoknak latinra fordítása által járult: sokat
fordított Aristotelésből, Platónból, Plutarchosból, Démosthenésből,
Xenophónból. Kompilált néhány ókori történeti tárgyu művet is, igy: Commentarii
Rerum Grcaecarum; De Bello Punico; De Bello Italico adversus Gothos. E nembeli
legjelentősebb munkája azonban a már említett Firenze története (Historiarum
Florentinarum libri XII), mely a II. Frigyes császár halálától 1402-ig terjedő
korszakot öleli fel és némely eleven leirás mellett már oknyomozásra való
törekvést is mutat. Irt számos epistolát, néhány kisebb értekezést és egy latin
vigjátékot is (Polissena), mely bár vele merőben Plautust utánozza, mégis
számos korfestő részletet is tartalmaz. Hogy ezenfelül plagiátor is volt,
nevezetesen, hogy Calanus Attikáját szóról-szóra lemásolta, azt bebizonyította
Ballagi Aladár Irodalomtörténeti Közl. 1891. (E megjegyzés tévedésből Aretino
Péterhez is csatolva van. L. Nagy Lex. II. köt. 82. 1.) Végül olasz nyelven
Dante és Petrarca életrajzait bocsátotta közre.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|