Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Bruno... ----

Magyar Magyar Német Német
Bruno... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Bruno

1. szt., kölni érsek, I. Ottó német császár öccse, szül. 924., megh. Reimsban 965 okt. 11. (mely napon emlékét ülik). I. Henrik német király és szt. Matild legifjabb fia. Balderich utarechti püspök nevelte. Bátyja 12 éves korában lorschi és corveyi apáttá tette; 17 éves korában kancellár lett. 950. pappá szenteltetett, 953. kölni érsek s bátyjának erős támasza az ellene Ludolf fia által szervezett összeesküvésben. B. 973. Lotaringiát kapta, melyet jó részt maga kormányozott. Alapította a kölni szt. Pantaleon kolostort, ahol tetemei is nyugszanak. Tekintélye oly nagy volt, hogy a Karolingok és Kapteingek között biró volt s ő okozta hogy utóbbiak csaknem egy századdal később jutottak a francia trónra. I. Ottót, midőn az Rómába vonult, hogy ott magát megkoronáztassa, a kormányozásban B. helyettesítette (vicarius imperii). V. ö. Aschbach: Rheinisches Hajrabuch, Bonn 1843.

2. B., szt., a kartauziak alapítója, szül. Kölnben legkésőbb 1035. régi nemes családból, megh. 1101. Szt. Kunibert volt első tanítója; tudományáért és jámborságáért szent Hanno kölni kanonokká tette. Gervasius reimsi érsek megyéje iskolái élére állította s ez állásában európai hirre tett szert. Manasses reimsi érsekkel elegyedett pörbe, mely annyira elkedvetlenítette, hogy lemondott állásáról és vagyonáról, hozzáfogott régi tervének megvalósításához s Róbert molesmei apát tanácsára Hugo grenoblei püspökhöz fordult 1084 nyarán, aki az ő és társai számára a Grenobletól 4 órai távolságra fekvő chartreusei rengeteget jelölte ki; itt alapították meg tehát a kartauzi szerzetet (l.o.). II. Orbán pápa azonban egykori mesterét B.-t Rómába parancsolta, hogy vele lelke ügyéről és az egyház ügyeiről tanácskozzék. B.-t sok társa követte Rómába, de csakhamar visszakivánkoztak magányukba, ahol Landuin volta remeték főnöke. A pápa B. szakadatlan könyörgésére végre megengedte, hogy a reggiói püspökséget el ne fogadja és uj követőivel Kalabriának valamely vadonjába visszavonulhasson, 1090. ezt megtette s letelepedett a squillacei egyházi megyében, itt B. véletlenül Roger, Kalábria és Szicilia grófjával találkozott, aki della Torre vadonját adta neki oda. A remeték ide építék első templomukat, Maria de Cremo, első kolostorukat. Teteme a della torrei temetőben nyugszik s azt 1514. még teljes épségben találták. Tiszteletét X. Leo megengedte, XV. Gergely 1623. az egész egyházra kiterjesztette. Több műve maradt, zsoltárok és szt. Pál leveleinek magyarázata, a görög és zsidó szöveg alapján; egy 14 soros költeménye, melyben megveti a világot; két levél. Sok szentbeszéd, amelyet neki tulajdonítanak, segnii szt. Burnótól való.

3. B., verduni püspök, kit Ottó német-római császár 472. követségül küldött Géza vezérhez s olyan jó eredménnyel, hogy a következő évben Quedlinburgban Géza követei is felkeresték a császárt és békét kötöttek vele. Ő irta meg Magyarország apostolának, szt. Adalbertnek életét. (Közli Pertz, Monum. IV.).

4. B., Giordano (Jordanus Brunus), olasz bölcsész, szül. Nolában, Nápoly közelében 1548., megh. 1600 febr. 17. Tizenegy éves korában Nápolyba került, hol négy évvel később a dominikánusok közé lépett; tanulmányai befejeztével egy ideig Nápoly környékén különböző kolostorokban élt, mig végre Nápolyba ment, hol szabad gondokozása feltünést, majd megbotránkozást keltett s így csakhamar menekülnie kellett a rendfőnök s így csakhamar menekülnie kellett a rendfőnök szigora és büntetése elől. Rómában sem volt biztonságban, egy ideig más-más olasz városban tartózkodott, de az üldözések meg nem szünte miatt 1579. Genfbe ment. Itt megismerkedett Kálvin tanaival, de gúnyra hajló szelleme a kálvinisták merevségét sem kimélte meg. Genfet is elhagyta s ekkor kezdődik európai vándorutja, mely 1580-90. tart. Megfordul e tiz év alatt Lyonban, Toulouseban, Párisban, Londonban, Oxfordban, Marburgban, Witenbergában, Prágában élt, innen Velencébe ment, ahol fogságba került;1493. átszolgáltatták a római inquiziciónak; Rómában hét évig fogva tartották. A Campo dei fioring máglyán elégették. A kivégzés helyén Róma városa 1889. B.-nak bronz szobrát állítottatta fel, melyen az olvasható, hogy «a tőle előre sejtett század emléket emelt neki azon a helyen, hol egykor máglyája lobogott». Az egyház itélte halálra, mert művei tele vannak az egyházra és vallásra veszélyes, istentelen és szentségsértőnek mondott tanokkal. E műveket B. nagyobbrészt vándorlása idejében irta, mikor alkalma volt az európai egyetemek tanításait s a tudósok különböző irányait megismerni. Sehol sem hódol vakon az uralkodó rendszernek s míg a tudományok igazi vivmányait elfogadja, egyszersmind megalkotja saját filozofiai rendszer a panteizmuson alapszik. Isten, szerint, a világ egyetlen lelke. A világegyetem a végtelen örök isteni működés. Isten mindenütt jelen van, ez a világegyetem végtelensége; ha a világegyetemnek határa volna, isten nem volna mindenütt jelen s igy nem volna isten. Isten folyvást gondolkodik és cselekszik; gondolatai és tettei a világok s a végtelen változatosságu lények, melyek eltöltik a világegyetemet (la natura non é altro che Dio nelle cose). Legtöbb filozofiai művében (La cena della ceneri, Della causa, principio ed uno; Del infinito universo e mondo; Cabala del cavallo Pegaso; Gli eroici furori stb.) mindegyre visszatér az alapgondolathoz natura est deus in rebus. Műveit latin és olasz nyelven irta s mindegyiken rajta van a szerző bizarr, fantasztikus, el-elcsapongó, gunyolódó szellemének a jegye. Legkülönösebb s B. irói jellemét legerősebben visszatükröző műve a Spaccio de la bestia trionfante (A győzedelmes vadállás elüzése); ezt ugy magyarázták sokan, hogy a bestia trionfante a vallás vagy a pápaság, legalább ezt állították azok kiknek részük volt halálitételtében. Olasz műveit Wagner adta ki Lipcsében 1830.: Opera di Giordano Bruno, itt található egy ifjukori műve, melyet 1482. Párisban adott ki, a Candelajo c. szatirkus vígjáték. Latin műveit (Articuli centrum et sexaginta contra mathematicos et philosphos; De speciarum scutinio et lauripode combinatoria Raym. Lulli stb.) Fiorentino (Nápoly 1883) és Gfrörer a Corpus philosophorum-ban (1834-35) adták ki. A De umbris idearum c. munka 1868. jelent meg Berlinben Tugini kiadásban.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is