Bruttium

(Bruttius ager), Olaszország legdélibb kiágazása, a mai Calabria ulteriore vagy Reggio és Catanzaro olasz kerültek. Lukániától a Laus folyó választja. A területet az Apenninek fenyvesei borítják, regényes völgyek és hegyi folyókban sincs hiány. A szép, hegyes vidék különösen marhatenyésztésre alkalmas, de van ott bor-, gabona- és gyümölcstermesztés is. Hires volt a Sila hegylánc fenyveseiből készült szurok. A félsziget partjain virágzó görög gyarmatok feküdtek (Consentia, Vibo, Medina, Rhegion, Locri, Kroton, Scylacium.) Az ország belsejét részben az elgörögösödött lukánok lakták, kiket az északra fekvő Lukaniánok lakói, azért mert tőlük elszakadtak, bruttii, görögül brettioi, azaz lázadók (elpártoltak) névvel illettek. B. lakosai Phyrrhus szövetségesei valának, amiért Róma 277. Kr. e. haddal támadta meg őket és 272. tartományukat meghódította. A második pún háborúban Hannibal pártjára állottak, amiért a rómaiak később rabszolgáknak (bruttiani servi) nyilvánították őket. Ez időtől fogva B. hanyatlásnak indult és többé föl nem virult. Jelenleg is a tudatlanság, babona s a Maffia egyik főfészke. V. ö.: Jung J., Geogr. u. Gesch. des röm. Altertums, 1889, 474. lap; Lenormant, La Grand-Gréce, I. köt. 4-14. fejezet.

Forrás: Pallas Nagylexikon