Buccina

régi római réz fúvóhangszer neve, mely a trombitákhoz és tubákhoz, melyekből a mai puzon származott, hasonlított. Használták pásztor-kürtnek, jeladásra, a népgyülések egybehívására stb. - Buccinator-izom (pofa- v. tárogató-izom). A pofa mély réteget képező, a trombita vagy tárogató fuvásakor különösen működő izom; innét az egyik magyar neve is. Ered hátulsó végével az ikcsont röphorgán (hamulus pterygoideus ossis sphenoidei), valamint a röp-állkapcsi szalagon (ligamentum pterygo-mandibulare). Alsó széle ered az állkapocs pofataréján (crista buccinatoria). Rosttömegei a szájzúg felé haladva, egymást keresztezik és a száj körzáró-izmaiba mennek át. Belül a szájüreg nyálkahártyáját fedi s így a szájüreget oldalt elzárja. Az izom akként működik, hogy egyrészt a szájzugot oldalfelé húzza s a száj zárásakor a pofa lágy részeit a fogsorokhoz szorítja vagyis fuvásnál lelapul és a levegő kibocsátását szabályozza, vagyis ellenkezőleg nem felfujja a pofákat, mikor trombitálnak, mint azt régente hitték s azért trombita-izomnak is nevezték.

Forrás: Pallas Nagylexikon