Buckingham

Régi angol nemesi család, mely nevét az ilyen nevü grófságtól vette. Gifford Waltert tekintik az első B. grófnak, ki a grófságot Hóditó Vilmostól kapta hűbérül. Gifford fiával kihalt e család s a grófság visszaszállott a koronára, 1377-ben III. Eduárd legifjabb fia, Woodstock Tamás kapta a B. grófságot, mely ennek 1397-ben történt megölése után Stafford Edmund grófra szállott át. Ő volt az első B. herceg VI. Henrik kegyéből. A hercegi cimet unokája, Henrik örökölte, a York-ház buzgó hive, ki III. Eduárd adományaiból nagy vagyonra tett szert; de midőn ennek dacára ura ellen fellázadt, a vérpadon kivégezték. Fia Eduárd VII. Henriktől visszakapta atyjának cimét és vagyonát, de VIII. Henrik alatt őt is - noha ártatlan volt - felségsértés vádja miatt lefejezték (1521). Most egy századon át nem volt használatban e cim, mignem I. Jakab kegyencét, Villiers Györgyöt nevezte ki B. herceggé (1623). 1688. kihalt a Villiers-család, követte ezt B. hercegi méltóságban a Sheffield-család, mely 1735. szintén kihalt. 1784. Temple György gróf kapta a B. marquis cimet, mivel fia, Rikárd 1822. hercegi méltóságra emelkedett, a B. hercegi cim mai nap is a Temple-Grenville-család birtokában van.

1. B. herceg Villiers György, szül. 1592 aug. 28. Brookesby kastélyban (Leicestershire) régi normann családból, megölték 1628 aug 23. Mint szép és szeretetreméltó, de kevély, erőszakos és nagyravágyó udvaronc I. Jakab királyt teljesen hatalmába kerítette, ki őt a legfőbb méltóságikra emelte. Kedvenc terve volt a walesi herceget Mária spanyol infánsnővel összeházasítani, mely célból elkisérte a herceget Madridba, de ott oly botrányosan s hencegően viselte magát, hogy a házassági terv már viselete miatt is meghiusult. Visszatértése után rábirta Jakabot, hogy a közvélemény óhajtása szerint Spanyolországnak hadat üzenje. Időközben Jakab meghalt (1625), mire B., hogy a parlament ellene forduló haragját kikerülje, azon volt, hogy I. Károlyt egy francia hercegnővel házasítsa össze. A parlament mindazonáltal a gyülölt kegyencet perbe fogta, mire Károly hogy őt megvédje, a parlamentet feloszlatta. Midőn azonban a B.-től Franciaország ellen céltalanul megindított és ügyetlenül vezetett háboru La Rochelle falai alatt vereséggel végződött (1627);az elkeseredés oly nagy lett, hogy a nép megmentőjének tekintette Felton János nevü fanatikus puritánt, ki a hercegen 1628 aug. 23. Porthsmouthban megölte. A cambridgei egyetemet B. egy Hollandiában vásárolt keleti kézirat-gyüjteménnyel gazdagította. V. ö. Gardiner, History of England from the accession of James. U. az, Prince Charles and the spanish marriage. U. az, A history of England under the duke of B. and Charles I.

2. B. herceg, Villiers György, az előbbinek fia, szül. Londonban 1628 jan. 30., megh. 1688 ápr. 16. Cabridgeben tanult s a forradalom kitörése után (1648) a király oldalán küzdött. 1651. Franciaországba menekült, hol Arras és Valenciennes ostrománál kitüntette magát. Angliába visszatérve nőül vette Fairfax lord leányát, kinek a parlament a B. család jószágát adományozta; de bár visszavonultan élt, Cromwell 1658. elfogatta és a Towerbe záratta. Cromwell halála után kiszabadult s II. Károly alatt, ki atyai cimét és birtokait reá ruházta nagy méltóságra emelkedett. 1669. tagja lett az abszolutisztikus és becstelen Cabal-minisztériumnak, s ennek bukása után a parlamentben a Test-akta heves ellenzői közé tartozott. II. Károly halála után visszavonult a politikai élettől; az irodalomnak és alkémiának élt s esztelen kicsapongásokban pazarolta el a vagyonát. Vele kihalt a Villiers-család főága. Műveinek nem teljes kiadását utolszor Londonban 1764. adták ki 2 kötetben.

3. B. herceg János Sheffield, angol költő és államférfiu, szül. 1649., megh. 1721 febr. 24. Eleinte katonáskodott s a francia hadseregben is szolgált. II. Jakab és Prvy council tagjává nevezte ki. 1694. Normanby marquisává lett, Anna királyné pedig főpecsétőrré nevezte ki s 1703. kapta a B-i hercegi rangot. I. György alatt nem volt hivatalban s az ellenzékkel tartott. Költeményei, melyek közt legsikerültebbek az Essay on poetry és Essay on satire, szellemesek, de kevéssé eredetiek. Sokkal érdemesebb munka a Memoirs. Munkái összegyüjtve Londonban jelentek meg 1723-29 (2 köt.).

4. B. Plantagenet Rikárd, Chandos hercege, szül. 1797 feb. 11., megh. 1861 jul. 29. Korán a parlamentbe jutott, hol mint a gabona-törvény és a nagybirokosok érdekinek védője lépett föl, de a vendégszerető magaviseletével a nép szeretetét is annyira megnyerte, hogy the farmers" s friendnek (bérlők barátja) nevezték. Atyja halála után a felsőházba lépett (1839). 1841. Peel Róbert fölvette őt miniszteriumába, de mivel a gabonavám leszállítását nem helyeselte, már 1842-ben visszalépett. Pazarló életmódja következtében 1848. vagyonilag megbukott s azután a politikai élettől csaknem teljesen visszavonult. A családi levéltárban őrzött oklevelekből és levelezésekből a következő munkákat adta ki: Memoirs of the court of George III. and the regency (uj kiadása London 1860, 2 köt.); Courts and cabinets of William IV, and Victoria (u. o. 1861, 2 köt.) V. ö. The private diary of Richard, first duke of B. (London, 1862 3 köt.). V. ö. Mrs. Thomson, Life and times of Richard, duke of B. (u. o. 1859, 3 köt.).

5. B. Planategenet Rikárd, Chandos hercege, az előbbinek fia, szül. 1823 szept. 10. 1861., örökölte atyja összes cimeit és méltóságait s mint több vasuttársaságnak igazgatója ismét vagyonra tett szert, melyet gazdag házassága által is gyarapított. 1846-57-ig az alsóház tagja, 1866-ban lord Derby harmadik miniszteriumában a titkos tanács elnök, 1867-68. a gyarmatok államtitkára és 1874-1880-ig Indiában Madras kormányzója volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon