Tamás Henrik, hires angol történetiró, szül. 1821 nov. 24.
Leeben London mellett, megh. 1862 máj. 29. Damaszkusban. Mint ember is
bámulatos jelenség volt. Gyöngéd érzelem és radikális gondolkozásmód, mély
vallásosság és erős itélőtehetség, rendkivüli emlékező tehetség és kitartó
vasszorgalom egyesültek benne. Kevés tudós volt, ki a legapróbb részletekig
képes volt elhatolni oly módon, hogy az anyag felett teljesen uralkodjék s az
eszméket szem elől ne tévessze. Élettörténete igen egyszerü. Gyenge egészségü
lévén, otthon tanították s igen korán magára maradt. Midőn atyja elhunyt, a
gyengéd érzelmü fiu bánatában nagy beteg lett, felgyógyulva könyveihez vonult
vissza. Még csak 22 éves volt, midőn első műve megjelent, I. Károly története,
de azután sokáig nem irt, csak adatokat gyüjtött kitartó szorgalommal s pár
utat téve Európában. 1857. jelent meg nagy művének a History of Civilisation in
England első kötete s a nagy feltünés, melyet ez okozott, kissé megzavarta
tudós magányát. De 1859., midőn anyja meghalt, bánatában elköltözött Londonból
s csak műve második kötetének megjelenését várta meg 1861. nagyobb utra kelt
Egyiptomba, Palesztinába. Utközben tifusz ölte meg Damaszkusban 41-ik
életévében a tudomány nagy kárára. Élete különben, mint fenmaradt naplója
mutatja, nagyon egyszerü volt. Naponkint legalább 8 órát dolgozott s oly pedáns
pontossággal, hogy naplójában még az olvasott könyv lapszámát és az olvasás
félbenhagyásának percét is feljegyzi. Családi kört nem alapított s bizalmas
baráti is kevesen voltak. Nagy műve, mely magyar nyelven is megjelent (8 füz.
Budapest 1871-1878), 15 kötetre volt tervezve s a megjelent két kötet csak
bevezetés hozzá, melyben történeti kutatásának csak a módszerét ismerteti s
Anglia, Franciaország, Spanyolország s Skótország történetének egyes fejezetit
világítja meg. Művének nagy népszerüségét a benne mutatkozó rengeteg
ismerthalmazon kivül ritka világos előadása s főképeredetieszméinek érdekessége
magyarázza meg. Főcélja volt a történelmet társadalomtudományi módszer szerint
tárgyalni. Szerinte a történelem nem leirás, nem az események elbeszélése,
hanem tudományos probléma, mely az események alapjául szolkáló törvényeket
kutatja s ezek segélyével igyekszik a fejlődés rendszerét megállapítani. Alapeszméje,
amit főkép Quetelet meglepő statisztikai eredményével bizonyitgat s később
egyes népek fejlődéi menetének vázolásával megvilágít, abban áll, hogy az
emberi akarat nagyban véve a külső körülmények erejétől függ. Brazilia nem
fejlődhetik erősen, mivel a természet erősebb az embernél s ez a természet van
hatással a vallásos érzelmek alakjára is. Egészben véve azonban az emberi nem
működésénél hasonlíthatatlanul nagyobb fontosságot tulajdonít az értelem
gyarapodásának, mint az erkölcsi eszmének, melyek szerinte lényegileg mindig
ugyanazok s csak a nevelés hatása alatt módosulnak. A természeti erők s
különösen az éghajlat s közlekedési mód hatásán kivül különös fontosságot
tulajdonít a vagyonosodásnak, de a szellemi öröklést s az ősöktől maradt
hagyományokat kevésre becsüli. Általában véve B. hajlandó az egyéni emberi
tevékenységet kelleténél kevesebbre becsülni s azt állítani, hogy a vad ember
és a művelt férfiu tetti és gondolkozásmódja között létező különbség lényegileg
a külső körülményektől függ. Művei ily formán alapjában bölcsészeti s mint
ilyen, az első komoly kisérlet az angol irodalomban. A feldolgozásban azonban
B. valóságos történetbuvár, kinek figyelme mindenre kiterjed, sőt a tárgyalt
korhoz tartozó emlékiratokat, magánleveleket, adomákat s más apróságokat sokkal
nagyobb figyelemre méltatja, mint előtte bármely történetiró.
Történetbölcsészeti dolgzozata ez által kritikai is lesz, s mivel mindenkor
világos s a nagy eszméket jól domborítja ki, nagy tévedése dacára egyike
azoknak a klasszikus műveknek, melyek olvasása a legtöbb élvezetet s egyuttal a
legtöbb ingert nyujtja a további kutatásokra. Nézeteinek egyoldalusága s
különösen az egyéni szabadság és tetterő kicsinylése nem akadályozzák a
geniális munka nagy hatását. Minden művelt nyelvre lefordították, számtalan
kiadás ért meg és sok eszméje ma már a köztudatba ment át Kisebb művei,
köztük;On Liberty és On the infiuence of women cimü szellemes értekezései,
halála után Miscellaneous and posthumous works of H. Th. B. cim alatt (3 köt.
London 1872) jelentek meg. Életéről és működéséről sokat irtak,
legterjedelemesebben Huth két kötetes műve (London 1880).
Forrás: Pallas Nagylexikon