Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Buckle... ----

Magyar Magyar Német Német
Buckle... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Buckle

Tamás Henrik, hires angol történetiró, szül. 1821 nov. 24. Leeben London mellett, megh. 1862 máj. 29. Damaszkusban. Mint ember is bámulatos jelenség volt. Gyöngéd érzelem és radikális gondolkozásmód, mély vallásosság és erős itélőtehetség, rendkivüli emlékező tehetség és kitartó vasszorgalom egyesültek benne. Kevés tudós volt, ki a legapróbb részletekig képes volt elhatolni oly módon, hogy az anyag felett teljesen uralkodjék s az eszméket szem elől ne tévessze. Élettörténete igen egyszerü. Gyenge egészségü lévén, otthon tanították s igen korán magára maradt. Midőn atyja elhunyt, a gyengéd érzelmü fiu bánatában nagy beteg lett, felgyógyulva könyveihez vonult vissza. Még csak 22 éves volt, midőn első műve megjelent, I. Károly története, de azután sokáig nem irt, csak adatokat gyüjtött kitartó szorgalommal s pár utat téve Európában. 1857. jelent meg nagy művének a History of Civilisation in England első kötete s a nagy feltünés, melyet ez okozott, kissé megzavarta tudós magányát. De 1859., midőn anyja meghalt, bánatában elköltözött Londonból s csak műve második kötetének megjelenését várta meg 1861. nagyobb utra kelt Egyiptomba, Palesztinába. Utközben tifusz ölte meg Damaszkusban 41-ik életévében a tudomány nagy kárára. Élete különben, mint fenmaradt naplója mutatja, nagyon egyszerü volt. Naponkint legalább 8 órát dolgozott s oly pedáns pontossággal, hogy naplójában még az olvasott könyv lapszámát és az olvasás félbenhagyásának percét is feljegyzi. Családi kört nem alapított s bizalmas baráti is kevesen voltak. Nagy műve, mely magyar nyelven is megjelent (8 füz. Budapest 1871-1878), 15 kötetre volt tervezve s a megjelent két kötet csak bevezetés hozzá, melyben történeti kutatásának csak a módszerét ismerteti s Anglia, Franciaország, Spanyolország s Skótország történetének egyes fejezetit világítja meg. Művének nagy népszerüségét a benne mutatkozó rengeteg ismerthalmazon kivül ritka világos előadása s főképeredetieszméinek érdekessége magyarázza meg. Főcélja volt a történelmet társadalomtudományi módszer szerint tárgyalni. Szerinte a történelem nem leirás, nem az események elbeszélése, hanem tudományos probléma, mely az események alapjául szolkáló törvényeket kutatja s ezek segélyével igyekszik a fejlődés rendszerét megállapítani. Alapeszméje, amit főkép Quetelet meglepő statisztikai eredményével bizonyitgat s később egyes népek fejlődéi menetének vázolásával megvilágít, abban áll, hogy az emberi akarat nagyban véve a külső körülmények erejétől függ. Brazilia nem fejlődhetik erősen, mivel a természet erősebb az embernél s ez a természet van hatással a vallásos érzelmek alakjára is. Egészben véve azonban az emberi nem működésénél hasonlíthatatlanul nagyobb fontosságot tulajdonít az értelem gyarapodásának, mint az erkölcsi eszmének, melyek szerinte lényegileg mindig ugyanazok s csak a nevelés hatása alatt módosulnak. A természeti erők s különösen az éghajlat s közlekedési mód hatásán kivül különös fontosságot tulajdonít a vagyonosodásnak, de a szellemi öröklést s az ősöktől maradt hagyományokat kevésre becsüli. Általában véve B. hajlandó az egyéni emberi tevékenységet kelleténél kevesebbre becsülni s azt állítani, hogy a vad ember és a művelt férfiu tetti és gondolkozásmódja között létező különbség lényegileg a külső körülményektől függ. Művei ily formán alapjában bölcsészeti s mint ilyen, az első komoly kisérlet az angol irodalomban. A feldolgozásban azonban B. valóságos történetbuvár, kinek figyelme mindenre kiterjed, sőt a tárgyalt korhoz tartozó emlékiratokat, magánleveleket, adomákat s más apróságokat sokkal nagyobb figyelemre méltatja, mint előtte bármely történetiró. Történetbölcsészeti dolgzozata ez által kritikai is lesz, s mivel mindenkor világos s a nagy eszméket jól domborítja ki, nagy tévedése dacára egyike azoknak a klasszikus műveknek, melyek olvasása a legtöbb élvezetet s egyuttal a legtöbb ingert nyujtja a további kutatásokra. Nézeteinek egyoldalusága s különösen az egyéni szabadság és tetterő kicsinylése nem akadályozzák a geniális munka nagy hatását. Minden művelt nyelvre lefordították, számtalan kiadás ért meg és sok eszméje ma már a köztudatba ment át Kisebb művei, köztük;On Liberty és On the infiuence of women cimü szellemes értekezései, halála után Miscellaneous and posthumous works of H. Th. B. cim alatt (3 köt. London 1872) jelentek meg. Életéről és működéséről sokat irtak, legterjedelemesebben Huth két kötetes műve (London 1880).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is