Bucsujárás

a kat. egyházban; kegyeletes helyek látogatása, ájtatoskodás és lelki épülés végett. A kegyeletes helyek látogatásának szokása egykoru a vallás történelmével. Megvan a mohammedánoknál, megvolt a zsidóknál (jeruzsálemi templom és a régi pogányoknál is A bucsujáró helyek a kor és kegyelet tekintetében első helyen állanak: a szent föld, melyet már a II. század folyamán látogattak egyes áhitatoskodók, de melyet sűrübben kerestek fel, amint a keresztények száma gyarapodott, a hitüldözés megszünt és Konstantin császár s szt. anyja, Ilona a szent sir felett, Bethlehemben és egyebütt templomokat emeltek. N. Károly a VII. században Harun al Rasiddal az arabok kalifájával, kik a szent földet lefoglalták, egyezséget kötött, mely a zarándokoknak biztonságot és védelmet szerzett és Jeruzsálemben zárdát alapított, mely azok lelki és testi szükségleteikről gondoskodott. A szt. föld iránti kegyelet szülte a keresztes hadjáratokat is. A keresztények - a kat. hit tanai alapján - Krisztus szenteinek: az apostoloknak, a vértanuknak, hitvallóknak és szüzeknek sirjaihoz is zarándokolnak a II. század eleje óta, első sorban szt. Péter és Pál, és komposztellei szt. Jakab sirjához. Azonban olyan helyekhez is, amelyeken a szentek csodatevő képei vannak meg, szokásosak a B.-ok, ahova sokaktól tapasztalt rendkivüli testi-lelki segítség hire, vagy a közáhitat és az itt nyerhető bucsuk (l. o.) vonzzák a hiveket. E tekintetben kivált a bold. sz. Máriának templomai s az azokban lévő képei u. szobrai képezik a kat. hivek kiváló s világszerte minden országban látható bizalomteljes tiszteletének tárgyait. Igy hazánkban: Sasvár, Kis-Cell, Mária-Radna, Besenyő, Mária-Remete stb.; Spanyolországban: Monserrat, Olaszországban: Loretto; Franciaországban: Lourdes; Stájerben: Mária-Zell stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon