Bucsus pille

(Cnethocampa processionea L.), az éjjeli lepkék és pedig a Bombycidák családjába tartozó kártékony rovar. Nősténye barnás-szürke, szárnyán két harántcsík van, melyek közül a belső szélesebb, mint a külső; csápja kétszeresen fürészlet. Testhossza 1.5 cm., szélessége pedig kiterjesztett szárnnyal 3,7 cm. Himje kisebb és fehér tövü szárnyán három haránt csík van; 0,9 cm. hosszu és kiterjesztett szárnnyal 3,1 cm. széles. Álcája 16 lábu, barnás-szürke, hátán fekete csikkal és minden testizén 10 vörösbarna szemölccsel, melyekből hosszu és fehéres szinü szőrcsomó ered. Bábja gubóban pihen és egy helyen igen nagy számmal található. E pille igen nagy ellensége a lombos fáknak és rendesen csak aug. végén és szept.-ben mutatkozik, amikor nősténye éjjel röpködve megtermékenyül és petéit vénebb tölgyfaágak kérgére, hajlásokba v. repedésekbe rakja. Egy-egy nőstény 150-200 petét rak. A pete csomóban marad és csak a következő évi május havában kel ki belőle az apró hernyócska. A hernyók igen társas állatok, amennyiben nappal egy közös helyen huzódnak meg és éjjel egy csapatban vándorolnak lombfalásra. E vándorlás, melyről a pille nevét is kapta, napleszálltakor kezdődik: a hernyók akkor hosszu sorban indulnak utra és elől rendesen egy halad, utána szintén egy vagy kettő, majd hármasával, sőt hetesével csatlakoznak hozájuk a többiek s ugy vonulnak fel a fa koronájába, v. egy szomszédos fára. Ha nagyobbak, akkor már állandó fészkük is van, ahová lombfalás után mindennap visszatérnek. E fészek igen nagy, néha 3-4 dm. hosszú és 2-3 dm. széles, kivülről sűrű pókhálószerü fonattal, levedlett bőrrel és hernyósárral van bevonva, és felülről egy bejárója van, amelyen át a hernyók ki- és bejárnak. Kiválóan a tölgyek lombját szeretik, de inségből lekopasztanak más fát, sőt káposztát is. Jul. havában bebábozódnak és bábjai ugyanabban a fészekben maradnak, ahol a hernyók tanyáztak, De nemcsak azért nevezetes e hernyó, mert kárt okoz, hanem arról is, hogy lehullott szőre kellemetlen bőrkiütést, sőt ha ember v. állat szemébe, v. könnyebben megsérülő részébe hatol, gyuladást is okozhat. E szőrszálak végén kis kampó van, mely a bőr alatt megakad és olyanforma kellemetlen fájdalmat okoz, mint a csalán csipése. Vedléskor és bábozódáskor, mikor a hernyó bőrét és azzal együtt nagy mennyiségü szőrét leveti, igen veszélyes dolog ilyen helyen járni s az erdőben tartózkodó állatok v. a vad, ha ilyen helyre kerül, nemcsak hogy igen sokat prüszköl (a szőr ugyanis orrán-száján át belső részeibe jut), hanem néha egészen el is pusztul. Az ember néha erdei perrel, v. málnával is hozhatja azt szájába, és gyomrába. Védekezésül legjobb a hernyót még akkor irtani, mikor kisebb számmal mutatkozik, mert ha nagyobb mennyiségben van, akkor a pusztítás a hernyó elébb említett tulajdonsága miatt igen bajos. Hol csak egyes foltok láthatók, jó lesz azokat óvatosau leszedni és megsemmisíteni. Hernyót égető fáklyákat csak ott lehet alkalmazni, hol a hernyó csak kisebb fészkekben tanyáz, mert a nagy fészkekben tüzzel nem igen lehet tönkre tenni a hernyókat, amennyiben egy-egy fészket majdnem félóráig kellene égetni, hogy a rovar mind elpusztuljon. Ujabban használnak ellenök különféle folyékony rovarirtó szereket, amelyeket az u. n. permetező géppel az illető fészkébe lövelnek. Ilyen szer az entomoktin, az anmonin és a különféle petróleum-emulziók. Általában ahol ez a hernyó mutatkozik, oda embert és állatot nem tanácsos bocsátani, hanem azonnal hozzá kell fogni az irtáshoz, mielőtt a baj elhatalmasodik.

Forrás: Pallas Nagylexikon