Budai Ézsiás

Ref. tanár, püspök. szül. Peéren (Külső-Szolnok) 1766 máj. 7., megh. Debrecenben 1841 jul. 14. Iskoláit a debreceni kollégiumban mint árva önerejére és szorgalmára támaszkodva. Végezte. Tanárai voltak Paksi Szatmári István, Hatvani István, Varjas János és Sina Miklós, kik B.-t sokfélekép kitüntették s már tanuló korában könyvtárőrré, a német és francia nyelv tanítójává, majd a latin költészeti osztály és az 1. éves diákok (VII. osztály) tanítójává tették történelem előadásában; a kontraskribai és szénori iskola-tiszt végzésével e hivatal után nyert anyagi segéllyel külföldre indult 1792-ben, Göttingában majd két évet töltött. Meglátogatta Oxfordot, hol tudós hazánkfiától. Úri Jánostól, a Bodleyan-könyvtár keleti kézirattárának őrétől, a debreceni könyvtárnok több könyvet kapott. Hollandiában a deventeri Athenaeum magyar eredetü tanárával, Csernák Lászlóval, aki maga is debreceni szénior volt, kötött ismeretséget s vele állandó összeköttetésben maradt, s ennek köszönhető, hogy Csernák a debreceni kollégiumnak 400 forintott hagyott. Göttingába visszaérkezésekor bölcsészettudori cimet nyert. Debrecenben 1794 nov. 1. foglalta el, mint Siani utóda, a történelem és klasszikus nyelvek tanszékét. Munkássága ettől fogva a kollégium összes ügyére kiterjedt. Reá bizták ugy az elemi, mint a latin középiskola felügyeletété és kormányzását, tankönyveket, sőt magyar nyelvü latin nyelvtanokat készített, első volt, aki a művészi hajlamu tógás felsőbb diákokat (Karacs, Erős, Pethes, Papp, Halász) irányoztatván és vezetvén (1794-1809), magyar térképeket nyomtatott. A nagy könyvtár rendezésének oroszlán része is rá esett. A debreceni főiskolába 1807. bevitt egészen uj, s a kor fejlődésével egyező tanterv és rendszer (Ratio Institutionis), melyet az ország közvéleménye is méltatott s több ref. iskola is mintául vett, az ő tollából folyt. Midőn általános latin volt az iskola tanítás nyelve, ő magyar tankönyveket alkalmazott, először ő készített « magyar nyelvtant» (a debreceni magyar Grammatika nyomán); egyen kivül minden tankönyvét magyarul irta, a latin nyelven tanításnak barátja nem volt, noha hévvel szerette és mivelte a régi remekirókat, mégis fel tudta gyulasztani azok iránt a tanulság szeretetét, mivel azokat csak eszköznek vette a hazai nyelv- és irodalomhoz. A lendület tanuja 30 tankönyv, melyet 14 év alatt (1805-ig) a debreceni sajtón megjelent. Ő méltán uttörője a magyar nemzeti miveltségnek és tanirodalomnak. A debreceni főiskolának ujkora vele kezdődik. Nagy része volt azon fenkölt határozatban, melyet a kollégium kormánya 1797 tavaszán mondott ki, hogy ezután a latin helyett «minden tudományok magyar nyelven taníttassanak». (V. ö. Révész Imre: Figyelmező, 1870, 418 lap.) A dogmatika tanszékére 1808. tétetett át, kiadta a reformáció 3 százados évfordulása ünnepélyre teologiai egyetem hittudori cimmel tisztelte meg. 1813. kerületi főjegyzővé; 1821. Debrecen egyik lelkipásztorává; 1822. a tiszántuli egyházkerület püspökévé válaszották; 1829. József nádor magyar tudományos Akadémia tervét készítő bizottság egyik tagjává nevezte ki; 1831. pedig az Akadémia első nagy gyülése tiszteletbeli taggá választotta. Olajba festett arcképe a debreceni kollégium könyvtárában van, onnan másolták le a m. tud. Akadémia képes terme számára. Acélmetszetü képe (rajzolta Barabás) Magy. t. Akad. Évkönyve, 1845. VI. kiad., kőrajza Strohmayertől «A m. írók arcképcsarnoka» 2. műlapján, kiadta Vahot Imre, Bécs, 1859.

Munkái: Commentatio de causis Culturae... Göttinga 1794; Közönséges historia, tanitványai számára, Debrecen 1800. 2. kiad. u. o. 1811; Régi tudósvilág históriája. Debr. 1802; Halotti beszéd Rhédei Lajosné felett N.-Várad, 1804; Oskolai magyar uj Atlas. Debrecen 1804, Deák nyelv kezdete példákban. Debrecen 1804, Nagyvárad 1807 (változatlan ujabb nyomás; a későbbi «jobbított» kiadások 1808, 1816, 1817, 1827, 1829, 1833, utolsó kiadás más cimmel Latin nyelv elemei példákban bővitve kiadója Szücs István, Debrecen 1851); Magyarország historiája I. k. a mohácsi veszedelemig, Debrecen 1805, 2. kiad. u. o. 1811, 3 kiad. Pest 1833. II. k. A mohácsi vésztől Buda visszavételéig, fontos rész, a 48. §-tól a 96. §-ig bőven tárgyalja a magyar ref. egyház történetét, amig is haszonnal forgatható. Debrecen 1808, 2. kiad. u. o. 1814, 3. kiad. Pest 1833. III. köt. Az ausztriai ház örökös uralkodása alatti kor Debrecen 1812, 2. kiad. Pest 1833. E könyvről állította Toldy F., hogy az 1841-ig «egyetlen bővebb s egyszersmind teljes magyar hazai történet, külső csin hiányai mellett is nagy körben forgó kézi könyv» Deák; törzsök szók jelentéseikkel. Debr. 1809; Ration Institutionis (az egyházkerületi, Álmosdon 1804. tartott tanügyi bizottságban dolgozott, s az egyházkerületi közgyülés által 1806. helybenhagyott tanterv), Debrecen 1814; Propaedeumata Theologiae Christianae (Bevezetéstan a ker. Hittanra), Debrecen 1817. Több egyházi beszédet is írt a ref. énekes könyvben a 6. és 27. dicséret tőle van. Kiadta bátyja Budai Ferenc: Polgári Lexicon, magyar történelmi családok tárát, Nagy-Várad 1804-1805-ig, 3 köt. 2. kiad., Reső Ensel Sándortól, Pest 1886, 3 köt. Ezeken kivül több iskolai kézikönyvet s klasszikus írókat jegyzetekkel ellátva bocsátott közre. Kéziratban is több műve maradt.

Forrás: Pallas Nagylexikon