Budai káptalan

A mai Ó-Budán, szt. Péter és Pál apostolok védnöksége alatt a XI. század első felében már fönállott. Első okmány, mely róla szól, II. Gézáé 1148-ból, melyben a káptalan szabadalmait megerősíti és gyarapítja. Az ellenséges áskálódások megfosztották ugyan azoktól és birtokaitól a káptalant, de II. Endre 1212. ismét visszaadta. IV. Béla 1243. a budai birói eljárásokat a káptalanra bizta s ekkor lett hiteles hellyé. A káptalannak mindenfelé nagyterjedelmü birtokai voltak; ezek közt a Zenta is, melyet Ulászló a városok szabadalmaival felruházott. Az 1498. XII. t.-c. feljogositá a káptalant, hogy törvényes működéseit a magyar korona egész területén gyakorolhassa. A török hódításkor a budai káptalan elenyészett. Emlékét csupán a szt. Péter és Pál budai prépostságának címe tartja fönn.

Forrás: Pallas Nagylexikon