Budapest

A magyar birodalom fővárosa és a magyar király székvárosa (e cimet 1892 óta viseli), Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye székhelye, sz. k. város, a Duna mindkét partján fekszik. Határa az É. sz. 47° 25" és 47" és 47°35" 21" valamint a K. h. 36° 36" és 5" és 36° 53" 27" közt terül el; kiterjedése É-ról D felé 18, K-ről Ny felé 22 km. A főváros ezen kiterjedését az 1872: XXXVI t.-c. által nyerte, mely Pest és Buda sz. k. városokat valamint Ó-Buda mezővárost és a Margit Szigetet Buda-Pest név alatt egyesítette (azóta mindenütt, a törvényhozásban is, a Budapest alak fogadtatott el).

Területe

A főváros és határának egész területe 19.380,92 ha., ebből szárazföld 18.601,26 ha., Dunaterület 779,66 ha. A szárazföldi részből 2574,70 ha. a beltelekre, a többi a kültelekre esik.

A királyi palota és kert

Buda várának dísze, a kir. palota, a Várhegy déli végén (156 m.) a török uralom alatt romba dőlt régi vár helyén Mária Terézia idejében 1748-77. Hillebrand József tervei szerint francia barokk-ízlésben 402.000 frt költséggel épült; a Dunára néző főhomlokzata 178 m. hosszu, Ny.-felé patkóalaku nyilt udvara van, az É-i oldalszárnyban a szt. Zsigmond-kápolna (l. az egyházaknál) az egész palotában 203 szoba van. Az 1849. ostrom alatt megsérült palota középső részét az ötvenes években három emeletesre építették ki, de hatása ezzel sem fokozódott. A Várhegy oldalát már József nádor alakította át kertté, de mai pompáját a kir. vár kertje csak I. Ferenc József alatt nyerte, aki 2,2 millió frtot engedélyezett a várkert rendezésére, az olasz renaissance-stilben épült 310 m. hosszu várbazár, a terraszok, lépcsők és melléképületek létesítésére, 1883. ő felsége elfogadta Ybl Miklósnak a kir. palota kibővítésére s részben ujjáalakítására vonatkozó tervezetét, mely szerint a mostani palota, vele két hátrafelé nyuló szárny által összekapcsolva, egy a Krisztinavárosra néző 4 emeletes, alapfalaival a Lógody-utcáig leérő (tehát 7 emelet magasságu) s több mint 300 termet tartalmazó palotával és szükséges melléképületekkel (6,8 millió frt költségen) kibővül s ezen uj palotához az Attila-utcából ő felsége, a közmunkatanács és a főváros költségén uj feljáró épül. Mindkét építkezés nagyban folyik s az uj palota hatalmas alapfalai már az I. emeletig készen állanak; építését jelenleg Hauszmann Alajos vezeti.

Története

B. története a kelták idejéig nyulik vissza; még Kr. e. alapíták a kelták a mai Ó-Buda helyén fekvő Ak-ink (a. m. bőviz) várost, melyet a Kr. u. II. században itt megtelepedő rómaiak Aguincum-nak (l. o.) neveztek el; nagy jelentőségre vergődött telepet, mely Hadrianus alatt municipium, Septimius Severus alatt colonia rangra emelkedett, a Duna tulsó partján fekvő Contra-aquincummal hajóhíd kötötte össze, egyuttal határállomásul szolgált a birodalomtól K-re elterülő barbár országok ellen. A rómaiak uralmát a népvándorlás idejében a hunok, keleti gótok s longobárdok s végül az avarok és szlávok váltották fel, kiknek korából valók a Buda és Pest nevek. A hunok a hagyomány szerint ujból felépítették Aquincumot s azt Etelvárának vagy Budának nevezték. A magyarok bejövetele előtt a mostani Pest és Buda helyén a két római város téglavető telepei és mészégető kemencéi voltak, innen az egyik Németül Ofen, a másik szláv nyelven Pest nevet nyert, melyek midegyike kemencét jelent. A magyarok Buda és Pest neveket meghagyták s alattuk mindkét város felvirágzott. Történetükről azonban keveset tudunk. 1046. a kereszténység ellen fellázadt pogányok a pesti hegyről (utóbb Gellérthegy) levetették Gellért püspököt; 1156. Buda már prépostság és társas káptalan székhelye s királyi lak volt; Pest kezdettől fogva kereskedő város volt s nagy jólétnek örvendett; kereskedelmét leginkább bolgárok tartották fenn. A tatárok a sajói csata után Pest alatt termettek, a várost felgyujtották s lakóit kegyetlenül lemészárolták (1241 április). A Duna gátat vetett tovább nyomulásuknak, de midőn a folyam a rákövetkező kemény télen befagyott, Buda is Pest sorsára jutott.

Béla király a mongolok eltávozása után belátván a Dunának védelmi fontosságát, a menetében emelkedő, addig be nem épített dombot (a mai várhegyet) a támadások ellen szolgáló várrá alakíttatta át; az ott keletkező uj várat a magyarok Budának, a régi Budát Ó-Budának nevezték el; ekkor lett a balparti Pestből Nagy-Pest, míg a jobbparti Pest (a mai Rácváros) a Kis-Pest nevet nyerte. Buda külvárosai voltak Felhévviz (a mai Császárfürdő táján) és Alhévviz (a Rudas- és Rácfürdő környéke), Szt.-Péter (a mai Viziváros) és Szt.-Jakab (a mai Ujlak); Buda várától É.-ra a vár alatt Tótfalu feküdt. A régi Pest a Kalap-utcától a Régi posta-utcáig terjedt; külvárosai voltak Uj-Bécs és Jenő (a mai Lipótváros helyén) és Szt-Erzsébetfalva vagy Szentfalva (a Kalap-utcától a vámházig). A várhegyen keletkezett uj városban felépült a Boldogasszony temploma (a mai Mátyás-templom), a biztos menedéket szolgáltató Nyulak szigetén kolostorok jöttek létre s az apáca-kolostorba vonult Margit királyleánytól nyerte a sziget mai nevét. 1250 körül a hegyen épült Buda már rektor igazgatása mellett rendes várossá alakult, s lakói a III. Miklós pápa legátusa, firmai Fülöp püspök által 1269. egybehivott zsinatot, mivel a király jogait csonkítani merészelte, államcsinnyal feloszlatták. A város ezáltal megnyerte Kun László kegyét, aki 1286. a Rákosra az első országgyülést hivta egybe. Az utolsó Árpád halála után Buda Róbert Károly ellen foglalt állást, seregét szétverte s ezzel a pápa egyházi átkát zudította fejére; 1307. mégis meghódolt Róbert Károlynak, de ez csak ritkán fordult meg itt, s hatalmát a rektor (várkapitány) személyesítette; a mai királyi palota helyén az Istvánvárat építtette s verette Budán az első aranyforintot. Nagy Lajos uralma jótékony hatással volt a városra; maga gyakran lakott Budán; 1347. kiváltságlevelet adott lakóinak s az árumegállítás jogával ruházta fel. Ó-Budát, az anyakirálynő lakóhelyét, királyi várossá emelte, s egyik részét a káptalan gyámsága alól felmentette.

A Nagy Lajos után bekövetkezett zavaros időben Buda is sokat szenvedett; hozzájárult még, hogy Zsigmondot pénzzavarából Pest városa segítvén ki, ez azt a jogot nyerte tőle, hogy a birót és 6 esküdtet ne többé Buda adja a városnak, hanem a polgárság saját kebléből választhassa; Zsigmond korában azonban francia építőmesterek által ujjá épült a királyi vár s Buda a német császár székhelye lett. Zsigmond halála után nemzetiségi viszályok törtek ki Budán, minek az volt a következménye, hogy ezentul évenkit felváltva magyar és német bírót s 6 magyar és 6 német esküdtet választottak. Ugyanekkor pártviszályok dultak az egész országban s ezek folytán Hunyadi Lászlót a budai Szt. György-téren 1457 márc. 16. kivégezték. Mátyás király alatt Buda és Pest virágzásának indult; Pestet erős fallal vétette körül, Buda városát is falakkal erősíttette meg; Buda vára fejedelmi székhellyé vált, melynek pazar fényéről mesés leirásokat közöltek ama kor történetirói; az országgyülések és a királyi udvar fénye sok főurat vonzott Budára, s egymás után épültek ott a főurak és főpapok palotái. Mátyás 1478. a Zsigmond korabeli ó-budai főiskola helyébe Budán uj főiskolát állított föl, tudósok, irók csoportosultak körülötte, könyvnyomda létesült s a királyi könyvtár párját ritkította; a kereskedelem is nagy lendületet vett s általában ekkor élte Buda fénykorát.

Mátyás halála után Buda hanyatlásnak indult; 1541. Dózsa György hada fosztogatta Buda külvárosait s Pestet is ostrom alá vette. 1526. volt az utolsó országgyülés Rákoson; a mohácsi vész hallatára az özvegy királyné odahagyta Buda várát, a német és a magyar polgárság éj idején megfutamodott s Szolimán szultán akadálytalanul foglalhatta el Budát; a királyi várat minden kincsétől megfosztotta, a polgári várost pedig felgyujtotta. 3 napig tartott a város égése s utána romhalmaz állott a hajdani királyi székváros helyén. A törökök elvonulása után Szapolyai megszállta Budát, de Ferdinánd hadserege elől már 1527. kénytelen volt elvonulni. 1529. a szultán ismét elfoglalt Budát s Szapolyai Jánosnak adta át, aki Pestet is elfoglalta; halála után Ferdinánd hadai ellenállás nélkül elfoglalták Pestet, ezért Szapolyai kis fiának gyámja Martinuzzi György ismét behivta a török hadakat, hogy Pestet visszafoglalja. Ferdinánd vezére Roggendorf 25.000 emberrel ostromolta Buda várát, melyet Martinuzzi csak 2400 fegyveressel védett; de a beállott éhinség már-már arra késztette a polgárságot, hogy a várat titokban feladja. A terv nem sikerült, az összeesküdt polgárok elmenekültek, többeket Martinuzzi kivégeztetett s vagyonukat lefoglalta. Kevéssel rá megérkezett a török hadsereg, tönkre tette a Pestre menekülő Roggendorf-féle sereget s Pestet elfoglalta; 1541 szept. 2. csellel megszállta Buda várát, melyet a magyarok hősies elszántsággal az ő számára védelmeztek volt. Szolimán nem tartotta meg igéretét, hogy Budát János Zsigmondnak vissza fogja adni, s a főuraknak, a nemeseknek s főpapoknak egy hét alatt ki kellett a várból takarodniok. Igy került Buda a törökök kezébe, amelyben 1541-1686. maradt.

Ez idő alatt Buda és Pest fejlődése teljesen megakadt; előkelő s vagyonos lakossága kiüzetett vagy kivándorolt, kereskedelme teljesen megszünt, művelődésének minden nyoma elpusztult.

A visszafoglalásra intézett támadások alatt (1542, 1598, 1602 és 1684) a városok nagy része romba -dőlt, s ami megmaradt azt a gyakori tűzvészek és lőporrobbanások pusztították el; 1602-ben sikerület a keresztényeknek Pestet bevenni, de két év mulva ismét török kézre került. Lotharinigia Károly végre 1686 szept. 2. visszahódította Buda várát s ezzel uj fejlődés korszaka kezdődött. I. Lipót 1703. sz. kir. várossá emelte Pestet, de a Rákóczy-kor zavarai s a pestis rettentő pusztításai annyira apasztották népességét, hogy 1710. csak háromszáz lakosa maradt. A város gyorsan heverte ki a nagy csapást. A vármegye hatósága visszaköltözött Pestre, III. Károly 1723. ide helyezte át a hétszemélyes és a kir. táblát s a Károlykaszárnya nagy épületét emeltette. Mária Terézia alatt épült a királyi palota s az állandó hajóhid (a mai Kishid-utca irányában); II. József 1784. Pestre hozta az egyetemet s két évvel rá felépült a papnevelde s messze a városon kivül az Ujépület.

Ebben az időben keletkezett a Lipótváros, 1796. a polgári (ma Rókus-) kórház, 1799. a Városliget s 1808. a szépítési egylet, melynek hatása alatt Pest régi falai leomlottak. A tulajdonképeni nagy lendület korszaka a XVIII. század végén indult meg s egyik megalapítója József főherceg, Magyarország nádora, aki minden erejét Pest város felvirágoztatására fordította. A XIX. század első évtizedeiben létesültek a nemzeti muzeum, a magyar tudós társaság, a nemzeti kaszinó, a nemzeti szinház, a vakok intézete, a lóversenyek, a dunai gőzhajózás; gr. Széchenyi István fenkölt szelleme hatotta át a testvérvárosok lakosságát s az egész nemzetet, mely példátlan áldozatkészséggel teremtette meg közművelődésének s anyagi jólétének nélkülözhetetlen tényezőit. Még az 1838-iki rettentő árviz is csak pillanatnyilag tudta megbénítani a közszellem példátlan lendületét. Az árvizet követő évtizedben ipar és kereskedelem, irodalom és művészet váratlanul gyors fejlődésnek indult; ez időszakba esik Pest első rendszeres szabályozása; ekkor jött létre a lánchid, a pesti hazai I. takarékpénztár, a Kisfaludy-társaság, a természettudományi társulat s az orvosegyesület; ekkor vetették meg a későbbi műegyetem alapját a József-ipartanodában, ekkor létesültek az első vasuti vonalak (Vácra és Szolnokra).

Az 1848. év uj korszak kezdetévé vált; a külföldi mozgalmak hatása alatt a magyar nemzetben is felébredt a szabadság eszméje; márc. 15-én született meg Pesten a nemzet óhajait kifejező 12 pont s a pozsonyi országgyülésen V. Ferdinánd személyesen hirdette ki a szentesített alkotmányos törvényeket, melyek a nemesi kiváltságokat eltörölték, Pestet jelölték ki az országgyülés s Budát és Pestet a kormány székhelyéül. Az első magyar felelős minisztérium Pozsonyból Pestre költözött s jul. 5. itt nyitotta meg a király nevében István főherceg nádor az első népképviseleti országgyülést. Az eddigi békés reformmozgalmakat azonban csakhamar tűz és vas váltotta fel. Az ország déli részében kitört forrongás a főváros helyzetét is súlyossá tette. Jellasics Magyarországba betört, a nádor szept. 25. leköszönt, a cs. k. biztosság kinevezett Lamberg Ferenc altábornagy pedig a lánchidon szept 28. a nép dühének áldozatául esett. E hirre Windischgrätz Pest felé nyomult, a készületlen várost 1849 jan. 5.-én elfoglalta s az ostromállapotot kihirdette. Az e közben szervezett magyar nemzeti sereg közeledésére az osztrákok ápr. 24. a fővárosból kivonultak s csak Hentzi vezérőrnagy maradt meg ezer emberrel a várban, melynek makacs védelmére elkészült. A magyar hadsereg máj. 3. jelent meg a Gellérthegyen s részint onnan, részint a Naphegyről intézte támadásait a vár ellen. Ez alatt Hentzi a békés és védtelen Pestet szüntelenül bombáztatta s a lakosságnak egy részét menekülésre kényszerítette. A máj. 16-17. közti éjjelen Görgei heves rohamot intézett a vár ellen, de sikertelenül. Máj. 21. ujra megrohanta a várat s azt elkeseredett tusa után hatalmába ejtette; mag Hentzi a bástyán esett el, Alnoch ezredes pedig a lánchid felrobbantását célzó ádáz kisérlete közben vesztette életét. A felszabadított Buda és Pest ismét a kormány székhelye lőn, de csak rövid időre. Az oroszok betörése ujabb fordulót jelöl. Julius 13-án Budavára ismét a császáriak kezében volt.

Az 1849-re következő katonai és rendőri uralom alatt a közélet minden ágában tespedés állott be: szinház, irodalom, zene és jótékonyság képezték talán az egyetlen tért, melyen nemzeti törekvések érvényesülhettek. De a nemzet lassanként felébredt tespedéséből s az 1859-iki események óta uj mozgalom járta át az egész országot. Az 1861. országgyülésen lazulni kezdtek Magyarország békói s miután 1866-ban Ausztriát még egy ujabb súlyos csapás érte volt, az uralkodó a nemzettel kibékült. Az 1867. jun. 8-iki koronázás Magyarország és a főváros történetének legujabb korszakát nyitja meg. Az alkotmány visszaállítása, az országgyülés szinhelyének Pestre való állandó áthelyezése, majd 1872-ben Pest, Buda és Ó-Budának Budapestté, a magyar birodalom fővárosává való egyesítése B. felvirágzásának megalapítójává lett. Az azóta letelt 25 év alatt lett B. csak valójában hazánk fővárosává, szellemi és anyagi műveltéségénk, politikai és társadalmi életének központjává s az európai nagy- és székvárosok méltó vetélytársává.

Forrás: Pallas Nagylexikon