Budapesti magyar gyorsíróegyesület

a magyar gyorsirás terjesztésére és fejlesztésére alakult egyesület, mely leginkább Markovits Iván, Szombathy Ignác, Gidófalvy Géza, Fayer László és Gondos Miksa ügybuzgó gyorsirók fáradozása folytán 1867 jun. 30. létesült. Az egyesület ma kizárólag a Gabelsberger-Markovits-féle magyar gyorsirás terjesztésén fáradozik egyfelől szaklapok, tankönyvek, évkönyvek stb. kiadása utján, majd a nevezett gyorsirás fejlesztésén munkál, másfelől szaktanárok képesítését célzó tanfolyamok tartásával és a képviselőházban évente tartani szokott irásversenyek rendezésével. Az egyesületnek tagja lehet, minden érettségi vizsgálatot tett és a gyorsirásban járatos feddhetetlen honpolgár. A tagsági díj évente 4 frt, melynek fejében a tagok az egyesület három szaklapját a Gyorsirászati Lapokat (szerk. Vikár Béla), a Gyakorló Gyorsirót (szerk. Jankovits István) s a Budapesti Gyorsírót (szerk. Rónay Károly dr.) kapják. Az egyesület jelenlegi tagjainak száma, a tiszteletbeli 10 tagon kivül 261. A központi egyesület működésében az ország különböző részeiben alakult 20 vidéki kör támogatja. Legújabban (1892) az egyesület tagjainak sorába a gyorsirónőket is felvette, kik Nők Gyorsiró Köre címe alatt az egyesületben külön szakosztályt alakítottak. Az egylet az 1878. évi párisi világ- és 1885. évi budapesti orsz. kiállításon kitüntetést nyert.

Forrás: Pallas Nagylexikon