Budapesti zsinat
(evang.), alkotmányozó zsinat a magyarországi luth.
egyháznak, amelyről azonban az erdélyi (szász) egyházkerület a hozzá intézett
testvéri meghivás dacára is elmaradt. Régóta érezte szükségét az ev. egyház
általános kötelező, iktatott egyházi alkotmánynak, mely erőt adjon neki ugy
ki-, mint befelé. Hosszas készülődések után az 1791. évi pesti zsinat százéves
fordulóján a régóta ápolt terv végre is a megvalósulás küszöbéhez jutott,
amennyiben a zsinat 1891 dec. 5. összeült. Tisztikarának és a
szakbizottságoknak megválasztása után azonban az ügyek behatóbb megfontolása
céljából már 11. elhalasztá tárgyalásait s csak 1892 máj. gyült ismét össze,
amikor az ülésén letárgyalta az egyház egész belső életére vonatkozó
törvényjavaslatokat, ugy, hogy harmadik ülésszakára csupán a ref. egyházzal
közös ügyek maradtak. A zsinatnak ugy tanácskozásait, mint határozatait
egyfelől valódi protestáns, másfelől igaz hazafias szellem lengé át. Ennek
tulajdonítható, hogy mig az egyház kormányzásában a zsinat a preszbiteri
rendszer alapjára helyezkedett, addig az egyház életébe befészkelődött pánszlávizmust
kánoni vétségnek minősíté. Megalkotá az ev. zsinat egyszersmind az országos
közalapot is, melyre mindjárt a határozat meghozatala után tekintélyes
alapítványokat tettek. A harmadik ülésszak tárgyaiul mindössze az
egyházkerületek új beosztása és a reformátusokkal közös ügyek maradtak. A
zsinat elnökei Karsay Sándor dunántuli püspök és Péchy Tamás tiszai kerületi
felügyelő.
B. (református), egyrészről a debreceni zsinat ama
rendelkezése folytán ült össze, mely szerint tiz évenként zsinat tartandó, de
szükségessé tették az időközben fölmerült s egyedül a törvényhozó testület
által elintézhető ügyek is. A kellő előkészületek megtétele után 1891 december
5. nyilt meg s az alakulások megtörténvén, azonnal hozzákezdett kilenc év óta
érvényben levő szervezetének revideálásához. A 16-án bezárt első ülésszak
ülésén minössze két fontosabb határozatot hozott, t. i. kimondta, hogy a
zsinati képviselőket jövőre az erdélyi kerület is a preszbiteriumok által
legyen köteles választani, ugyszintén, hogy a népesebb egyházak meghatározott
arány szerint fokozatosan, de legfeljebb hatig emelkedhető szavazattal birjanak
a preszbiteriumok által történendő választások alkalmával. A második ülésszak
1892 márc. 9-én nyilt meg s huszonegy ülés tartása után ápr. 5. ért véget. A
törvényrevizió közben hozott határozatai közül azok a nevezetesebbek, melyeknél
fogva az egyházi biróságok hatáskörét a fegyelmi ügyeken kivül a
közigazgatásiakra kiterjeszté, a lelkészválasztások előkészítésénél a
kijelölést eltörlé s egyuttal megengedé a pályázat hirdetése nélkül, vagyis
egyenes meghivás útján való választást; a konventi képviselők választását
akként szabályozá, hogy azok valamennyi egyházkerületben a kerületi közgyűlések
által választassanak, megtevé az első lépést egy egyetemes lelkész özvegyárva
gyámintézet alapítására. Kimondá végül, hogy egy prot. tanárképző intézetnek
Debrecenben s egy egyetemes jellegü reform. teol. fakultásnak Kolozsvárt való
felállítását szükségesnek tartja s ezek létesítésének lehetővé tételére,
illetőleg ez irányban tervezet készítésére bizottságot küldött ki. A harmadik
ülésszak ugyanez évi nov. 24. vette kezdetét. Legfölemelőbb mozzanata a zsinat
egész folyamának a luteránus zsinattal együttesen tartott, 1981 dec. 6.
ünnepélyes közgyülése van. A zsinat elnökei: Kun Bertalan tiszáninneni püspök
és Vay-Miklós br. tiszáninneni főgondnok; alelnökei: Pap Gábor dunántuli püspök
és Tisza Kálmán dunántuli főgondnok.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|