Buddhista iskolák

A szellemi képzés intézményei a buddhizmusban, amelyek mint vallási-filozófiai ismeretek oktatására szolgáló intézmények először Indiában a VI. sz.-ban jöttek létre, főképpen a kolostorokban. Különböző időszakokban sok ilyen isk. működött Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint a Távol-Keleten (Indiában, Kínában, Koreában, Japánban stb.). Sok országban ezek voltak az első tanint.-ek. A buddhista iskoláknak nagy szerepük volt az ókori és középkori ázsiai közösségek világfelfogásának alakulásában, mert úgy vélték, hogy Buddha tanításához és alapos megismeréséhez leginkább a kanonikus könyvek olvasásán keresztül lehet eljutni. A tanítás a buddhista iskolákban hierarchizált és differenciált volt. A buddhista iskolákban a tanítás másként folyt a világi emberek, és másként a leendő szerzetesek számára. A kolostorokban tanuló világi személyek elsősorban a leendő munkásságukhoz szükséges felkészítésben részesültek. A kolostorok státusától függően voltak alacsonyabb és magasabb szintű buddhista iskolák. Az isk.-ba a gyermekeket 5-8 éves korukban vették fel, függetlenül társ.-i hovatartozásuktól. A tanítás 15-25 évig tartott, és az adott ország nyelvén folyt. - A buddhista szerzetesek - a gyermekek életkori sajátosságait is figyelembe véve - következetesnek nevezhető tanrendet dolgoztak ki. Ez a következő elveken alapult: a lehető legkevesebb tanítvány legyen egy-egy csoportban; a tanító és tanuló között lelki közelség jöjjön létre; a tanulók elsősorban az adott pillanatban aktuális kérdésekre kapjanak választ. Fontos alapelv volt még az ész, az ízlés, a memória és a testi képességek komplex fejlesztése. A ped.-i eszménykép eléréséhez a tanító és neveltje közötti kölcsönös egymásrahatásnak sokféle módszerét használták fel. Azokban az országokban, ahol elterjedt a buddhizmus, modifikált buddhista iskolák vannak még ma is. még indiai nevelés az ókorban.

Rosszijszkaja Pedagogicseszkaja Enciklopedija. Moszkva, 1993.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia