Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Budenz... ----

Magyar Magyar Német Német
Budenz... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Budenz

József, legnagyobb összehasonlító nyelvtudósunk, szül. Németorsz. Fulda mellett Rasdorf nevü faluban 1836 jun. 13., megh. Budapesten 1892 ápr. 15. Atyja falusi tanító volt, s az ő vezetése alatt végezte B. az elemi iskolát, azután a rasdorfi plébánosnál tanult latint s görögöt. A gimn. felsőbb osztályait Fuldában végezte. 1854-ben a marburgi egyetemre s onnan csakhamar Göttingába ment a klassz. filologiai tanulmányok folytatására. Itt Benfey Tódor, a hires indogermanista, volt rá legnagyobb hatással. Tanult szanszkrit, persa, arab nyelvet, s különösen indg. összehasolító nyelvtannal foglalkozott. Ekkor ismerkedett meg egy Göttingában tanuló magyar teologussal, Nagy Lajossal (most unit. gimn. tanár Kolozsvárt). B. hébe-hóba, puszta kiváncsiságból, tudakolta a m. nyelv sajátságait; érdekelte ez a különös nyelv, mely annyira elütött a többitől s melyet most élő ajakról hallhatott. Könyvből is elkezdett magyarul tanulni, s érdeklődése annál inkább fokozódott, mert épp akkor tájban jelentek meg Berlinben Schott és Bécsben Boller tanulmányai, melyekben nyelvünk már össze volt hasonlítva az ugor, török, mongol nyelvekkel. Budenz ezeket olvasva maga is hozzáfogott a török nyelv tanulásához, és megérlelődött benne az a szándék, hogy ennek a nagy urál-altaji nyelvcsaládnak tüzetes tanulmányára adja magát. Mindenekelőtt hazánkban akart magyarul tanulni, s midőn erről (a haza térő Nagy Lajostól) értesült Hunfalvy Pál, ez annyira megörült a hirnek, hogy biztatására a 22 éves B. már 1858 májusában itt termett köztük. Debrecenben s az Érmelléken nyaralva oly hamar elsajátította nyelvünket, hogy már azon év őszén néhány értekezését magyar nyelven irta meg. Aztán a székesfehérvári gimnáziumban tanított 2 évig s oly termékeny irod. munkásságot fejtett ki, hogy 1861 végén a 25 éves idegent lev. tagnak választotta Akadémiánk. E megtisztelés nem csak a m. tudomány, hanem a m. nemzet köszönete volt, melynek B. a legmélyebb megalázás napjaiban ajánlotta fel szolgálatát. 1861. könyvtársegéd lett az akad. ktárban, s azóta életének szerény külső keretét nagyszabásu tudományos munkássága töltötte be.

Eleinte a m. nyelvet leginkább a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van legközelebbi rokonságban. De épp ezen kutatásai közben győződött meg arról, hogy a magyar-török egyezésnek nagyobb része csak szók átvételén alapszik, s hogy voltaképen az ugor nyelvek (finn, lapp, vogul stb.) a miénknek legközelebbi rokonai. Ekkor teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította, és megmutatta nyelvészetünknek azt a biztos utat, melyet soha többé el nem hagyhat. 1868-ban dócens lett az egyetemen s ugyanakkor állította össze a magyar s ugor nyelvekbeli szóegyezéseket. 1872-ben állították föl számára az összehas. altaji nytudomány katedráját, melyen 20 éven át folytatta áldásos és termékeny működését, s ezen idő alatt egész iskolát nevelt magának. A hetvenes években alkotta az idézett szóegyeztetésekből legnagyobb munkáját: a Magyar-Ugor Összehas. Szótárt, melyet az Akadémia nagy díjjal tüntetett ki. Ebben a magyar szókincsnek legrégibb rétege van magyarázva s összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. E nagy műhöz sorakozott utóbb méltó társul. Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adja, de befejezetlen maradt (a hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zs. adta ki). A nyolcvanas években, midőn Vámbéry ismét oly zajt ütött a magyar-török nyelvrokonság fölmelegítésével: B. teljes fegyverzettel eleibe állt ez alaptalan elméletnek és fényesen kimutatta tarthatatlanságát. B. tudományos munkásságáért sokféle elismerésben részesült. 1871-ben az Akadémia választotta meg rendes tagnak, tiszt, tagja volt a Finn-ugor társaságnak s a párisi Société philologique-nak, azonkivül külső tagja a finn irodalmi társaság-, a dorpáti észt irodalmi társaság s a szt.-pétervári tud. akadémiának. 1884-ben 25 éves nyelvészeti működése emlékét lelkesen megünnepelték tanítványai s kiadták tiszteletére arcképével díszitve a Budenz-Albumot (szerk. Simonyi Zs.); u. a. évben kir. tanácsosnak nevezték ki. Említett munkáin kivül irt egy jeles Finn nyelvtant (Bp. 1873, 2. kiadás 1880), Mordvin nyelvtant (Bp. 1876). Ugrische Sprachstudien (Bp. 1869-70). Über die Verzweigung der Ugrischen Sprachen (Gött. 1876). Csuvas tanulmányok (Bp. 1862-63). Khivai tatárság (1865). A mandsu nyelv alaktana (1887). Rövid mongol nyelvtan (1887). Jurákszamojéd nyelv (1890-2). Nyelvészeti észrevételek Vámbéry munkájára (1883). Az utóbbiak s egyéb értekezései is nagyrészt a Nyelvtudományi Közlemények c. folyóiratban jelentek meg, melyet Hunfalvy után ő szerkesztett 1879-1892. (Munkáinak teljes jegyzéke a Budenz-Albumban.)

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is