Büdő

(Budeu). Ősmagyar személynév, mely talán a «pödör», székelyeknél: «beder» szó tőjéből, az ősi «büd»- (v. ö. cseremisz: vüd-el, vid-il, zürjén: bid-mal; Budenz: Magy. Ug. Szt. 435) igéből képzett részesülői alak s jelentése a. mint bodor. Ilyenformán tehát e név egyéb változatainak tekinthetők az Árpád- és Anjoukori Bede, Bedő (Bedeu), Beder és Pedür személynevek is.

Forrás: Pallas Nagylexikon