Bujtás

Az az eljárás, amidőn a növényeknek egyes ágait - zöld hajtásokat v. már elfásodott ágakat - a földbe hajtjuk, hogy itt gyökeret verjenek. A meggyökerezés után az anyanövénytől elválasztott bujtvány önálló növénnyé lesz. B.-t leginkább a fás növényeknél szokás alkalmazni, virágoknál ritkán, az utóbbiak közül leginkább csak a szegfűt és az aranyvirágot (Chrysanthenum) szokták e módon szaporítani. A gyümölcskertészetben különösen alanyok nyerése végett a Szt.-Iván almát s a birset szaporítják B.-sal. A szőllőszetben a B. nagyon el van terjedve, s itt v. a termés fokozása végett, v. a már kihalt tőkék pótlására v. gyökeres vesszők nyeréseért alkalmazzák.

Főleg a termés fokozása végett bujtanak a fertőmelléki szőllőművelők. Gyökeres vesszők nyerése végett főleg a nehezen gyökerező amerikai szőllőfajtákat szaporítják B.-sal. A kihalt tőkék pótlására a B. nagyon el van terjedve, s a következő módon hajtják végre. Azon tőke mellett, amelyről bujtani akarnak, egy 25-30 cm. széles és 50-60 cm. mély árkot ásnak; az árok az anyatőke mellől a pótlandó tőke felé huzódik s még ugy 20 cm.-nyire ezen tulterjed. Az árok aljára trágyát s erre jól elmállott földet tesznek, s erre az ágyra kell lehuzni egy hosszu, erőteljes, egészséges venyigét, mely, hogy helyzetében maradjon, néhány helyen lekampózzák; a venyigét ott vezetik ki az árokból, ahol az uj tőkét akarják felnevelni, visszametszve azt egy-két rügynyire. A lekampózott venyigére ismét jól elmállott földet, erre félig érett földet s legfelül az árok aljából került nyers földet terítenek. A venyige föld alá került része gyökereket hajt, s midőn a gyökérképződés már erőteljes - ugy egy év mulva - el lehet azt az anyanövénytől választani. A B.-t e módon rendesen tavasszal szokták végezni, de végezhető ősszel is.

B., a hajósoknál a kötélnek mindennemü könnyebben oldható kötése; egyik ágnak a másikba be- v. átdugása.

Forrás: Pallas Nagylexikon